13. rész
Nem is tudtam eldönteni igazán, hogy örültem-e annak, hogy megint megzavartak vagy sem. Akármennyire is helytelen volt, amit tettünk mégis csak nem örültem most a Nagyinak. Már csak azért sem, mert hihetetlenül nem vártam a kiképzést.
- Nem akarok menni...- nyafiztam még mindig az ágyban fekve. Yoongi már rég felöltözött.
- Hmm... És mi lenne, ha a mai nap utána megjutalmaználak valamivel? - sétáltam oda hozzá olyan lassan, amennyire csak tudtam, majd eldöntöttem az ágyon, majd fölé másztam és a takaró alá nyúlva végigsimítottam az oldalán, miközben füléhez hajoltam és belemorogtam. Orrommal kicsit megböktem füle hegyét, kezem pedig időközben levándorolt a fenekéhez és egy kicsit megemelve belemarkoltam. Fejemben megszólalt a kis vészcsengő és villogott a piros lámpa, hogy le kell állnom.
- Baszki. Jungkook, rohadt kanos lettem melletted. - gördültem le róla. Bár legszívesebben most azonnal letépném róla azt a nyamvadt pizsamát, de miatta nem teszem meg. Nem szabad vele keménynek lennem.
Megszeppenve feküdtem Yoongi alatt. Ha eddig azt hittem, hogy ismerem és mindig tudom, mire készül, akkor azt hiszem, tévedtem. Nem tudtam, mit akar tenni, bár ellenkezni sem volt erőm. Csak vártam a lassú halált. Mély hangja, nyakamon a forró lehelete furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Ismét elindult a bizsergés a testemben. Forró tenyerének érintése után megborzongtam, jóleső melegség járta át testemet.
- Ne haragudj.- suttogtam bocsánatkérően, mikor mellém feküdt.
- Inkább menjünk reggelizni.- keltem ki az ágyból és gyorsan felöltöztem.
Felültem, ahogy kiszállt az ágyból, majd vissza is dőltem. Szuper, megint rá hoztam a frászt.
- Gu~ - nyöszörögtem elesetten, mint egy kisfiú, aki a mamája figyelmére vágyik. Azonban vagy nem hallott, vagy nem akart meghallani és az ajtó felé igyekezett. A franc esne belé! - Guuuu~. - próbálkoztam még egyszer, most már sikeresen felkeltve figyelmét. - Ne hagyj itt így. - oké, ez egy elég uke-s szituáció, legalábbis számomra uke-s. De akkor sem hagyhat itt, főleg miután az előbb öltözött előttem és nem tagadom, baromi izgató volt. "Jesszus, JungKook, inkább most tűnj el, én inkább megyek zuhanyozni."
Nem mertem Suga-ra nézni. Féltem, hogy csak baj lesz belőle. Viszont, mikor másodjára szólított, nem tudtam ellenállni.
- Suga... én... nem hiszem, hogy ez helyes lenne.- sóhajtottam de lábaim az ágy felé vittek.
- Félre ne érts. Én is érzem azt, amit Te. De... nem tehetjük.- nem akartam sem Őt sem a nagyfőnököket sem magamra haragítani de éppen ezért ez tűnt a legjobb megoldásnak. És azt sem akartam kimondani, hogy nekem ebben sok tapasztalatom nincs is.
- Nyugodj meg. Egyszer ennek is eljön az ideje.- öleltem magamhoz.
- Tudom, de... De egyszer gondolj majd bele abba, hogy nekem milyen érzés. - kezei mentén hideg bizsergést éreztem. - Sajnálom az előbbit. - kényszerítettem magam, hogy otthagyjam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. - Menj le, egyél, én eltalálok egyedül is, téged meg szerintem ha szólsz valakinek elkísér, remélem nem gond. - mosolyogtam rá bűnbánóan.
Rosszul éreztem magam, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Nem akartam Suga-t megbántani. Még nagyon eddig sosem vesztünk össze és ez egy kicsit rosszul érintett. Főleg, hogy ilyen dolog miatt. De én igazán nem tudtam, mit tegyek.
- Ne haragudj rám Yoongi.- szaladtam utána és szorosan magamhoz húztam.
Már épp becsuktam volna az ajtót, mikor JungKook lépett be rajta és magához húzott.
- Nem haragszom, csak néha elfelejtem, hogy nem szabadna veled úgy bánnom, mint másokkal, akikkel voltam eddig. - fájdalom és értetlenség tükröződött szemében. - Ne értsd félre. Szeretlek, és óvni próbállak saját magamtól, mert félek, hogy megint megijedsz majd attól, aki valójában vagyok. Miattad akarok változni, hogy ne legyek veled olyan kemény, mint amennyire szoktam lenni. - simogattam meg arcát.
- Baszki. Jungkook, rohadt kanos lettem melletted. - gördültem le róla. Bár legszívesebben most azonnal letépném róla azt a nyamvadt pizsamát, de miatta nem teszem meg. Nem szabad vele keménynek lennem.
Megszeppenve feküdtem Yoongi alatt. Ha eddig azt hittem, hogy ismerem és mindig tudom, mire készül, akkor azt hiszem, tévedtem. Nem tudtam, mit akar tenni, bár ellenkezni sem volt erőm. Csak vártam a lassú halált. Mély hangja, nyakamon a forró lehelete furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Ismét elindult a bizsergés a testemben. Forró tenyerének érintése után megborzongtam, jóleső melegség járta át testemet.
- Ne haragudj.- suttogtam bocsánatkérően, mikor mellém feküdt.
- Inkább menjünk reggelizni.- keltem ki az ágyból és gyorsan felöltöztem.
Felültem, ahogy kiszállt az ágyból, majd vissza is dőltem. Szuper, megint rá hoztam a frászt.
- Gu~ - nyöszörögtem elesetten, mint egy kisfiú, aki a mamája figyelmére vágyik. Azonban vagy nem hallott, vagy nem akart meghallani és az ajtó felé igyekezett. A franc esne belé! - Guuuu~. - próbálkoztam még egyszer, most már sikeresen felkeltve figyelmét. - Ne hagyj itt így. - oké, ez egy elég uke-s szituáció, legalábbis számomra uke-s. De akkor sem hagyhat itt, főleg miután az előbb öltözött előttem és nem tagadom, baromi izgató volt. "Jesszus, JungKook, inkább most tűnj el, én inkább megyek zuhanyozni."
Nem mertem Suga-ra nézni. Féltem, hogy csak baj lesz belőle. Viszont, mikor másodjára szólított, nem tudtam ellenállni.
- Suga... én... nem hiszem, hogy ez helyes lenne.- sóhajtottam de lábaim az ágy felé vittek.
- Félre ne érts. Én is érzem azt, amit Te. De... nem tehetjük.- nem akartam sem Őt sem a nagyfőnököket sem magamra haragítani de éppen ezért ez tűnt a legjobb megoldásnak. És azt sem akartam kimondani, hogy nekem ebben sok tapasztalatom nincs is.
- Nyugodj meg. Egyszer ennek is eljön az ideje.- öleltem magamhoz.
- Tudom, de... De egyszer gondolj majd bele abba, hogy nekem milyen érzés. - kezei mentén hideg bizsergést éreztem. - Sajnálom az előbbit. - kényszerítettem magam, hogy otthagyjam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. - Menj le, egyél, én eltalálok egyedül is, téged meg szerintem ha szólsz valakinek elkísér, remélem nem gond. - mosolyogtam rá bűnbánóan.
Rosszul éreztem magam, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Nem akartam Suga-t megbántani. Még nagyon eddig sosem vesztünk össze és ez egy kicsit rosszul érintett. Főleg, hogy ilyen dolog miatt. De én igazán nem tudtam, mit tegyek.
- Ne haragudj rám Yoongi.- szaladtam utána és szorosan magamhoz húztam.
Már épp becsuktam volna az ajtót, mikor JungKook lépett be rajta és magához húzott.
- Nem haragszom, csak néha elfelejtem, hogy nem szabadna veled úgy bánnom, mint másokkal, akikkel voltam eddig. - fájdalom és értetlenség tükröződött szemében. - Ne értsd félre. Szeretlek, és óvni próbállak saját magamtól, mert félek, hogy megint megijedsz majd attól, aki valójában vagyok. Miattad akarok változni, hogy ne legyek veled olyan kemény, mint amennyire szoktam lenni. - simogattam meg arcát.
- Szeretlek Yoongi.- bújtam arcommal a tenyerébe.
- Nem vagy velem kemény. És nem félek tőled. Ez természetes dolog csak... én még nem tudom ezt hogyan kezelni.- szusszantam kicsit zavartan.
- Mellettem megtanulod. - biztattam, miközben sikeresen lenyugtattam magam. "Estéig ki kell bírnom." - Gyere, menjünk enni, mert még a végén megint ránk nyit valaki. - indultam vissza a szobánkba, ki a folyosóra, Kook karját húzva magammal.
- O-oké.... menjünk.- követtem kissé értetlenül.
Nem tudtam, mi ütött belé, de talán jobb is volt, hogy így alakult. Vagy az azért mégsem annyira biztos. Nem akartam edzeni. Még sosem vettem részt ilyenen és féltem, hogy elrontok valamit, béna leszek, vagy fájni fog, bármit is kell csinálni.
- Áh az elveszett báránykák! Hol a francban voltatok már?
- Neked is jó reggelt Wonshik.- motyogtam kedvetlenül.
- Ne szomorkodj Felség. Ma izgi napunk lesz. Egyél sokat, hogy legyen erőd.- ugrált körbe vidáman mosolyogva Hongbin.- Mit kérsz? Tessék itt van minden.- tologatta elém a finom ételeket.
- Hé, Hyung. Tényleg nem kell ezt. Olyan hülyén érzem magam. Inkább ülj le és egyél Te is.
- Nekem ez a dolgom. És én nem ennél az asztalnál eszek. Valamint én már az előbb elfogyasztottam a reggelimet a többi segítővel.
- Oh... ez esetben... jó étvágyat, Yoongi.- mosolyogtam szerelmemre, akin látszott, hogy neki is még furcsa ez a helyzet.
Oké, Ravit még a végén megölöm. A velem szemben helyet foglaló MinWoo-ra néztem, aki a levakarhatatlan vigyorával nézett rám.
- Talán van valami az arcomon, hogy azzal az idióta vigyorral nézel?
- Semmi. - még mindig vigyorgott. Ravi egy pillanatra megállt mögöttem és a szemben lévő Segítőre nézett. Mintha fájdalmat, dühöt egy cseppnyi vágyat láttam volna a szemében. Azonnal karon ragadtam és kiviharoztam vele az étkezőből.
- Ki az a segítő? - olyan halkan beszéltem hozzá, amennyire csak tudtam.
- Aki MinWoo mögött állt? - bólintottam. - Nem ismerem. - látszott rajta, hogy hazudik, mert az orra hegye olyankor egy icipicit megrándul.
- Kim Won Shik, ne nekem hazudj! - emeltem fel egy kicsit a hangom, mire egy pillanatra mindenki minket figyelt, majd megint a saját dolgukat tették. Sóhajtott egyet, majd még egyet.
- Ő Lee MinHyuk, vele voltam, amíg nem szerettem bele az öcsédbe és szakítottam vele.
- Ezek szerint, az a MinHyuk gyerek most pikkel rád?
- Nem. Megbeszéltük, hogy mindkettőnknek így a jobb. - azzal visszamentünk az étkezőbe, megreggeliztünk, miközben jól megnéztem azt a MinHyuk izé gyereket.
Csendben falatozva figyeltem a néma szemcsatát. Furcsa volt nekem az a két ismeretlen srác, de inkább nem is szóltam semmit csak ettem. Hongbin is megmondta, szükségem van az erőre.
- Nagyon izgulsz? Ez lesz az első edzésed igaz? Nem olyan vészes. Túl lehet élni, mi is itt vagyunk.- mosolygott kedvesen a velem szemben ülő fiú.
- Oh igen. Hát kíváncsi vagyok nagyon és félek is.- vallottam be.- Hova...?- akartam Yoongi és Ravi után menni, mikor kirohantak, de Binnie nem engedett.
- Nem kell félni. Jó móka először. Aztán kicsit nehéz. És végül az életeddé válik.- magyarázta a fiú még mindig kedvesen és higgadtan.- Ha gondolod... majd délután az edzésed után találkozhatunk a függőkertben. Megmutatom, én mit tudok.
- Öhm...- tanácstalanul pislogtam Hongbin-ra. Szabad nekem elmenni engedély nélkül és csak úgy barátkozni bárkivel is? Hyung csak egyszerűen bólintott.- Nos rendben. Délután ott leszek.- feleltem mosolyogva.- Ah én jól laktam. Végeztem.
- Rendben, akkor mehetünk.- indult meg Hongbin.
- Hé, nem várjuk meg Suga-ékat?
- Minek várnánk?
- Hát nem jönnek velünk edzeni?
- Nem. Nekik külön van. Tudod Ő a tűzzel bánik Te pedig a vízzel. Minden erő külön gyakorol. Na gyere. Nem szeretik a pontatlanságot.
- O-oké.- pillantottan szomorúan Yoongi-ra, majd hátat fordítva megindultam.
Nem akartam otthagyni. Nélküle képtelen vagyok 1 percet is kibírni itt... És most majdnem egy teljes napra elszakítanak tőle. Bele fogok halni... Teljesen bepánikoltam.
- Ne aggódj, Felség. Itt vagyok.- karolt át Hongbin.
- Még jó... Te Hyung... ki volt az a másik két srác az asztalnál?
- Ahm... aki Suga-val szemben ült, Ő a Kicsi Szél, Minwoo, aki pedig veled beszélgetett a Kicsi Föld, D.O vagy KyungSoo, ahogy tetszik. A segítőik pedig és Minhyuk és Ryeowook.- magyarázta segítőkészen.
- Ah...- világosodtam meg.- Ezek szerint akkor az a Minwoo gyerek keltett minket a reggel... nem szimpi nekem.- jegyeztem meg.
- Furcsa a személyisége de ez van.- vont vállat Binnie.- Megérkeztünk.- engedett előre.
- Nem vagy velem kemény. És nem félek tőled. Ez természetes dolog csak... én még nem tudom ezt hogyan kezelni.- szusszantam kicsit zavartan.
- Mellettem megtanulod. - biztattam, miközben sikeresen lenyugtattam magam. "Estéig ki kell bírnom." - Gyere, menjünk enni, mert még a végén megint ránk nyit valaki. - indultam vissza a szobánkba, ki a folyosóra, Kook karját húzva magammal.
- O-oké.... menjünk.- követtem kissé értetlenül.
Nem tudtam, mi ütött belé, de talán jobb is volt, hogy így alakult. Vagy az azért mégsem annyira biztos. Nem akartam edzeni. Még sosem vettem részt ilyenen és féltem, hogy elrontok valamit, béna leszek, vagy fájni fog, bármit is kell csinálni.
- Áh az elveszett báránykák! Hol a francban voltatok már?
- Neked is jó reggelt Wonshik.- motyogtam kedvetlenül.
- Ne szomorkodj Felség. Ma izgi napunk lesz. Egyél sokat, hogy legyen erőd.- ugrált körbe vidáman mosolyogva Hongbin.- Mit kérsz? Tessék itt van minden.- tologatta elém a finom ételeket.
- Hé, Hyung. Tényleg nem kell ezt. Olyan hülyén érzem magam. Inkább ülj le és egyél Te is.
- Nekem ez a dolgom. És én nem ennél az asztalnál eszek. Valamint én már az előbb elfogyasztottam a reggelimet a többi segítővel.
- Oh... ez esetben... jó étvágyat, Yoongi.- mosolyogtam szerelmemre, akin látszott, hogy neki is még furcsa ez a helyzet.
Oké, Ravit még a végén megölöm. A velem szemben helyet foglaló MinWoo-ra néztem, aki a levakarhatatlan vigyorával nézett rám.
- Talán van valami az arcomon, hogy azzal az idióta vigyorral nézel?
- Semmi. - még mindig vigyorgott. Ravi egy pillanatra megállt mögöttem és a szemben lévő Segítőre nézett. Mintha fájdalmat, dühöt egy cseppnyi vágyat láttam volna a szemében. Azonnal karon ragadtam és kiviharoztam vele az étkezőből.
- Ki az a segítő? - olyan halkan beszéltem hozzá, amennyire csak tudtam.
- Aki MinWoo mögött állt? - bólintottam. - Nem ismerem. - látszott rajta, hogy hazudik, mert az orra hegye olyankor egy icipicit megrándul.- Kim Won Shik, ne nekem hazudj! - emeltem fel egy kicsit a hangom, mire egy pillanatra mindenki minket figyelt, majd megint a saját dolgukat tették. Sóhajtott egyet, majd még egyet.
- Ő Lee MinHyuk, vele voltam, amíg nem szerettem bele az öcsédbe és szakítottam vele.
- Ezek szerint, az a MinHyuk gyerek most pikkel rád?
- Nem. Megbeszéltük, hogy mindkettőnknek így a jobb. - azzal visszamentünk az étkezőbe, megreggeliztünk, miközben jól megnéztem azt a MinHyuk izé gyereket.
Csendben falatozva figyeltem a néma szemcsatát. Furcsa volt nekem az a két ismeretlen srác, de inkább nem is szóltam semmit csak ettem. Hongbin is megmondta, szükségem van az erőre.
- Nagyon izgulsz? Ez lesz az első edzésed igaz? Nem olyan vészes. Túl lehet élni, mi is itt vagyunk.- mosolygott kedvesen a velem szemben ülő fiú.- Oh igen. Hát kíváncsi vagyok nagyon és félek is.- vallottam be.- Hova...?- akartam Yoongi és Ravi után menni, mikor kirohantak, de Binnie nem engedett.
- Nem kell félni. Jó móka először. Aztán kicsit nehéz. És végül az életeddé válik.- magyarázta a fiú még mindig kedvesen és higgadtan.- Ha gondolod... majd délután az edzésed után találkozhatunk a függőkertben. Megmutatom, én mit tudok.
- Öhm...- tanácstalanul pislogtam Hongbin-ra. Szabad nekem elmenni engedély nélkül és csak úgy barátkozni bárkivel is? Hyung csak egyszerűen bólintott.- Nos rendben. Délután ott leszek.- feleltem mosolyogva.- Ah én jól laktam. Végeztem.
- Rendben, akkor mehetünk.- indult meg Hongbin.
- Hé, nem várjuk meg Suga-ékat?
- Minek várnánk?
- Hát nem jönnek velünk edzeni?
- Nem. Nekik külön van. Tudod Ő a tűzzel bánik Te pedig a vízzel. Minden erő külön gyakorol. Na gyere. Nem szeretik a pontatlanságot.
- O-oké.- pillantottan szomorúan Yoongi-ra, majd hátat fordítva megindultam.
Nem akartam otthagyni. Nélküle képtelen vagyok 1 percet is kibírni itt... És most majdnem egy teljes napra elszakítanak tőle. Bele fogok halni... Teljesen bepánikoltam.
- Ne aggódj, Felség. Itt vagyok.- karolt át Hongbin.
- Még jó... Te Hyung... ki volt az a másik két srác az asztalnál?
- Ahm... aki Suga-val szemben ült, Ő a Kicsi Szél, Minwoo, aki pedig veled beszélgetett a Kicsi Föld, D.O vagy KyungSoo, ahogy tetszik. A segítőik pedig és Minhyuk és Ryeowook.- magyarázta segítőkészen.
- Ah...- világosodtam meg.- Ezek szerint akkor az a Minwoo gyerek keltett minket a reggel... nem szimpi nekem.- jegyeztem meg.
- Furcsa a személyisége de ez van.- vont vállat Binnie.- Megérkeztünk.- engedett előre.
- Nekünk is mennünk kéne, srácok, menjünk. - állt fel az asztaltól Appa, majd köszönés nélkül kiment, csak rámosolygott DongWoon-ra, meg a gyerekére, de semmi más. Mi felálltunk, még egyszer ránéztem MinHyuk.ra és MinWoo-ra, majd követtem Őt.
A kert egy eldugottabb, melegebb és vörösebb területére érkezvén mintha egy fal emelkedett volna körénk. Azzal kezdetét vette is a kőkemény gyakorlás.Először egy kis tűzvédelmi szabályzat, mert mint kiderült, én saját magam is kigyulladhatok. A hőmérséklet, amit képes bírni a testem, az 200°, felső határon, alsós viszont már a 35° kritikus állapot. Forróvérű vagyok, ez kész vicc lehetne...
A gyakorló helyen már ott várt a nagybátyám, a pasija meg még néhány segítő.
A folyó szélére ülve, lassan magyarázott el nekem néhány alap dolgot a bácsikám.
- Szóval mi így működünk. A mi indulataink a vizet tudják szabályozni. Ha mérges vagy, úgy érezheted, hogy felforr benned az összes benned lévő víz. Ha szomorú vagy magányos vagy, fázol. Ha boldog vagy, nagyon folyékony halmazállapotot is elő tudsz idézni.- kuncogott Heechul bácsi.- Ha fáj valami, akkor akár jeges könnyeket is hullathatsz. Míg Yoongi forró vérű, a Te tekinteted akár jéghegyeket is kreálhat egy egyszerű szökőkútból. Ezért jól vigyázz, mikor hogy bánsz az érzéseiddel. De ezt majd most szépen fokozatosan megtanítom Neked.
- Az jó lesz.
- Igen. Mert a fiatal úr sokat betegeskedett már emiatt...- célzott Hongbin arra, mikor majdnem belehaltunk Suga-val abba, hogy elválasztottak minket.
- No, lássunk neki.- állt fel Heechul és már komolyan elkezdtük az edzést.
Nap végére meglehetősen kimerültem. Hongbin-ra támaszkodva mentünk vissza az épületünkbe és azonnal az ebédlő felé indultunk.
- Éhes vagyok.- sápítoztam.
- Mindjárt ott vagyunk, tarts ki.- cipelt be a helyiségbe, majd a helyemre ültetett.
Amint megláttam magam mellett Yoongi-t, elvigyorodtam.
- Hiányoztál.- suttogtam neki. Meg akartam fogni a kezét, de nem mertem a sok ember előtt.
- Milyen napod volt?- mosolyogtam rá, miközben ettünk.
- Hosszú és fárasztó. Megtudtam pár érdekes dolgot magamról és hááát~ elég furcsa dolgok. Neked milyen napod volt? - elmondása szerint, neki is hasonló napja volt, mint nekem. A mai esti tervem szerintem dugába dőltek.Amint befejeztünk a vacsorát, a szemben lévő páros közölte, hogy szeretne elmenni Kook-kal meg HongBin-nel sétálni. Ahha, ahhoz a gyerekhez lesz még pár kedves szavam, az biztos.. Csak ne fenje a retardált fejét, fogát az én Szerelmemre, vagy nagyon-nagy gond lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése