8. rész
Először is szeretnénk mindenkitől elnézést kérni, főleg azoktól, akik rendszeresen olvassák az összes írásunk, és kommentálnak is hozzájuk.
Nem akarom mentegetni magunk, hisz felesleges lenne, azonban ezek a késői kirakások sajnos folytatódni.
Köszönjük a türelmeteket, és kitartásotok!
Sietünk, amennyire csak tudunk.
- Én is szeretlek. - pusziltam homlokon. - Maradsz estére? - néztem rá boci szemekkel. - Kérleek~!
- Nem is tudom...- húztam a szám.- Maradjak?- tettem fel a költői kérdést, mire hevesen bólogatott. - Na jól van. De akkor üzenek anyunak, hogy ne várjanak haza és ne aggódjanak.- pusziltam meg az arcát majd kimásztam az öléből és a telefonomat kezdtem nyomkodni. - Mit szeretnél, mit csináljunk?- huppantam le mellé az ágyra, mikor végeztem a mobilommal.
- Nem is tudom... - gondolkoztam. - Te mit szeretnél csinálni? - kérdeztem. Nem válaszolt. - Éhes vagy? Vagy szomjas?
- Nem.- vontam vállat.- Neked hozzak valamit?- érdeklődtem de megrázta a fejét, jelezve, hogy semmire sincs szüksége. - Akkor filmezzünk? Vagy inkább csak pihenjünk? Vaaagy!- csillantak fel a szemeim.- Játszunk! Ha már egyszer szuperhősök vagyunk...- kuncogtam.- Ha nem nagyon megterhelő, akkor megmutathatnád, hogy mit tudsz. Nekem Heechul bácsi mutatott pár trükkött a vízzel...- varázsoltam az ujjaim közé egy vízsugarat- De még nem mindig sikerül...- csúszott ki fröccsenve a kezem közül.- Bocsi...- elővettem egy zsepit és feltöröltem.
- Semmi. Behoznál egy mirelit krumplit meg egy tálat? - ő csak biccentett, majd kiment. Mikor bejött, letette az ágyam szélére. - Köszönöm, megbontanád? - ő csak szó nélkül megtette. Csak a forróságra gondoltam, s a krumpli felé irányítottam. Pár perc múlva már gőzölgött is a zacskón keresztül. - Ha kérsz, ott a tál.
- Mi a...?- néztem rá nagy szemekkel.- Wow! Nagyon ügyes vagy.- pakoltam ki a tálba a megsült krumplit.- Hmm... Finom.- nyammogtam majd az Ő szájába is adtam egyet.- Én semmi értelmeset nem tudok kezdeni azzal, hogy van egy olyan plusz dolgom, hogy tudok vizet csinálni...- puffogtam majd leültem mellé az ágyba a tállal együtt.
- Majd megtanulod. Valósínű, nekem is azért könnyebb bánnom a saját elememmel, mert az apám a tűz. - a számba vettem egyet, s elkezdtem rajta nyammogni. - Hirtelen kopogtak, s Nagyi jött be. - H nem baj, Nagyi, Kookie itt alszik. - ő csak elmosolyodott és bólintott.
- Csak nyugodtan, bármikor szívesen látunk!
- Köszönöm szépen!- hajoltam meg mosolyogva.
- Nincs semmire sem szükségetek?- nézett körbe a szobán Suga mamája.
- Szerintem nem.- néztem Yoongi-ra aki helyeselt.- Van kajánk- kuncogtam- Meg vizünk.- mutogattam fel az ujjaimat.- Meg szerintem lassan fekszünk le.- ásítottam el magam egy hangyányit.- Holnap kell suliba mennünk?- néztem nagy szemekkel a Nagyira.
- Ezért jöttem. Yoongi még kapsz pár napot, hogy teljesen rendbe gyere. És a szertartásról sem feledkezhetünk meg. De aztán... Meg kell ismerkednetek az új helyetekkel.- sóhajtott. Félelemmel és kíváncsisággal vártam már a váltást.
- Nagyi! - kiáltottam utána, mielőtt kiment volna a szobából. - Apa itt van még?
- Igen, miért?
- Csak. - nem mondtam meg neki a valódi okot, de reméltem érti, ebből az egy szóból. Ő csak bólintott s kiment.
- Szóval álmos vagy. - néztem Kookra. Ő csak egy kicsit bólintott, s befeküdt mellém. - Akkor aludj! . takartam be fél kézzel.
- Elmész?- néztem rá szomorú nagy szemekkel.- Nem akarsz velem aludni?- biggyesztettem le ajkaimat. Erre csak elmosolyodott és megcsókolt.
- De, csak beszélnem kell apával. - nyugtattam meg. - Mindjárt jövök! - mentem ki a szobából. Lementem a lépőn, s a konyhában meg is találtam. - Ráérsz egy kicsit?
- Persze, mondjad. - mosolyodott el mikor meglátott. Hosszasan beszélgettünk, majd visszamentem a szobámba. Kookie már aludt. Nem akartam felébreszteni, így beültem a fotelba, s betakaróztam egy pléddel.
Sokáig vártam Yoongi-ra de nem jött az álom viszont eljött pilláimra.
Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy meglehetősen fázok. Hiába takaróztam be nyakik csak nem hagyott alább a vacogás. Kibújtam az ágyból és félve Suga-hoz sétáltam. Picit megrázogattam a vállát és halkan szólogattam.
- Y-yoongi... F-fázom.
Lassan nyitottam ki pilláim. Egy vacogó Kookie állt előttem. - Gyere! - húztam az ölembe. - Jobb? - ő csak bólintott, s fejét vállamra hajtva aludt tovább. - Szeretlek! - pusziltam homlokon, majd kezeim dereka köre vontam óvón. Végül lehunytam szemeim, s aludni próbáltam.
Forró karjai ölelésében sikerült felmelegednem és újra elaludnom. Reggel én ébredtem meg elsőnek. Nem lehetett annyira korán de a reggeli vagy délelőtti nap lágyan sütött be a szobába. - Jó reggelt.- csókolgattam körbe Yoongi arcát egy gyors nyújtózás után.
- Neked is! Hány óra? - néztem fel a faliórára. Nyolc óra... - Nem vagy éhes, mert én éhen veszek az biztos! - pusziltam meg. Ő csak bólintott és kimászott az ölemből. Lassan lépdeltünk lefelé a lépcsőn. Föltettem a kávém főni, és csináltam két szendvicset. Elővettem két tányért, s az egyiket elé raktam szendvicsestől. - Teát kérsz, vagy iszol te is kávét?
- Teát, köszönöm.- mosolyogtam.- A kávénak nem finom az íze.- fintorogtam. Beleharaptam a szendvicsembe és halkan nyammogtam rajta. - Finom.- dicsértem meg a főztöt. - Mit szeretnél ma csinálni? Maradhatok veled vagy menjek haza?
- Maradsz! Úgy is szeretik, ha itt vagy. Mondanám, hogy elviszlek a házhoz, de a kocsim ripityára tört, meg nem is tudnék törött törött nyak - és, jobbal vezetni..
- És nem is engedem egy darabig, hogy kocsikázz!- fújtam fel morcin az arcomat.- Nem kell még egy baleset. El sem hiszed mennyire aggódtam érted.- letettem a szendvicsemet, megtöröltem a kezem, mögéléptem és szorosan magamhoz öleltem.- Nagyon szeretlek Yoongi.- suttogtam a nyakába majd egy puszit nyomtam rá.- Nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz - pusziltam homlokon. - Még egyszer nem. De edd meg a szendvicsed! - nyomtam a szájába a megmaradt felet. - Cuki vagy!
- Köhi...- fintorogtam teli szájjal majd mindketten elnevettük magunkat. Miután befejeztük a reggelit elmosogattunk magunk után és felmentünk a szobába.
- Mihez van kedved? - kérdeztem. - Mivel mindenki alszik, olyat válassz, ami nem ébreszti fel őket.
Rendben. Hm...- gondolkoztam el.- Játszunk! Milyen játékaid vannak?- néztem körbe a szobán. Nagyot sóhajtva tette meg ezt Ő is. Semmilyen játékot vagy arra hasonlító eszközt sem láttam. Igaz is... Hova gondolok? Felnőtt Ő már. Nem játszik.
- Ha játszani akarsz, lent kellett volna maradnunk. Látom, kicsit meglepődtél, hogy nincs játékom, de már kinőttem azokból, de videó játékom azért még van, ha az jó.
- És nem is voltak játékaid?- néztem rá nagy szemekkel.- Hát ha azt élveznéd, hogy állandóan elversz, akkor játszhatunk olyat.- kuncogtam. Nem igazán vagyok jó a videó játékban...
- Gyere, válassz! - mutattam meg neki a gyűjteményt, mikor leértünk. Arcán döbbenet ült. Nos, ezt megértem. Megvan nagyjából az összes. Egy teljes szoba volt számukra kialakítva, de lassan az is meg fog telni.
- Hű...- néztem körbe a videojátékokkal teli szobán.- Már mindent értek...- az egyik polchoz léptem és a játékokat nézegettem. - Ezzel játszhatunk?- mutattam egy autóversenyzősre, mire bólintott. A kihúztam a helyéről és Yoongi kezébe adtam. Mosolyogva elvette, becsukta az ajtót és a TVhez lépve elindította a játékot. Addig én leültem a kis kanapé egyik oldalára.
Kezébe adva a joystick-ot, elkezdtük a játékot. Az elején szegény megszenvedte, de egyre jobban belejött. Nekem egy kézzel már semmiség volt a játék, de, hogy a másik gipszben is van, ahhoz nem szoktam hozzá. Ráadásul olyan, mintha már nem is fája semmim. Az lenne a legjobb, ha levennék rólam a gipszeket, mert szerintem már nem kell. Kookie közelsége mintha gyógyítana.
- Oké... Kész. Ezt megint megnyerted. Feladom. Te egy kézzel jobb vagy, mint én kézzel-lábbal.- kacagtam.- De nem is csodálom. Biztos sokat szoktál Hoseok-kal játszani. Na nem baj. Majd többet gyakorlok.- bújtam hozzá és megcsókoltam.
- Olyan vagy mint egy kétéves, akitől folyamatosan elveszik a játékát. Ez cuki, na gyere meg egyet! - ő csak rázta a fejét. - Na~! - néztem rá boci szemekkel
- Nem is!- tiltakoztam.- De nem akaroook... Vagy... Tudod mit? Legyen tétje. Hátha akkor megnyerem.- kuncogtam.- Mit ajánlasz fel nekem?
- Ezt nem kellet volna mondanod, de már késő volt. HoSeok már kitúrt a helyemről. - Neked is jó reggelt öcsi!
- Csá! Mit játszunk?- kezdte el nyomkodni a gombokat Hoseok teljes beleéléssel.
- Gonosz!- csaptam vállon.- Én Yoongi-val akartam...- biggyesztettem le az ajkaimat.
- De most én vagyok itt!- nyújtotta rám a nyelvét.- Ha megnyerem mit kapok cserébe?- vigyorgott rám.
- Tőlem semmit, mert velem nem játszol.
- Naaa Kookie!- lökött finoman oldalba. - Ha megnyerem kiszolgálsz egy hétig bármikor bármivel?
- Nem. Suga szólj rá!- nyafogtam.
- Nem Ravival kéne lenned? - ő erre megállította a játékot és rám nézett.
- Megint hangosak voltunk?
- Akkor már nem élnél, de azért az bunkóság, hogy otthagytad. Tűnés föl az emeletre! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Ő csak lehajtotta a fejét, s fölment. - Ha nyersz, csinálok neked ebédet, jó? - mintha nyerhetne ellenem. Ch.... - De ne szállj el magadtól, verhetetlen vagyok, meg különben is én mit fogok kapni?
- Hm... Fincsi ebéd... Már előre jól laktam az illatától.- szagoltam a levegőbe, mintha érezném az ebéd ínycsiklandó gőzeinek az illatát. - Én nem szálltam el.- nyújtottam ki rá a nyelvem.- Hm... Mit adjak...- gondolkoztam el. Úgyis megnyerem. Be kellene szédíteni valamivel...- Egy romantikus éjszakát velem.- kacsintottam rá.- De ne készülj nagyon. Inkább azon törd a buksid, mit főzöl nekem.- pimaszkodtam. A játék azonnal el is indult. Véresen komolyan vettük mindketten. Az elején egész jól álltam. Nem sokkal de megelőztem Yoongi-t.
Kicsit hagytam, had élvezhesse a vezetést, majd mikor már meguntam, elég sok különbséggel levertem. - Készülj az estére! És megmondtam, hogy verhetetlen vagyok!
- Aish... A farncba a farncba...!- csapkodtam a fejem.- Olyan hülye vagyok..- motyogtam magam elé. Most aztán jól belekevertem magam...
- Ha nem akarod az estét, akkor nem kell. Csinálhatunk mást is. - vártam válaszát, s addig csináltam ebédet, mert lassacskán már dél lesz.
- Hát... Ha már ilyen remek rament főztél...- kuncogtam.- Pedig meg sem érdemlem. Akkor legyen egy romantikus esténk. De nem ma. Holnap. Erre fel kell készülni. Jó?- néztem rá nagy szemekkel.
- Jó. de ne edd meg az összeset, Nagyinak is ennie kell, meg két idióta van fent az emeleten. És elég éhesek tudnak lenni. - pusziltam homlokon. Ő erre csak meghúzta a száját. - Haza kellene menned, mert a szüleid még a végén azt fogják hinni, hogy elraboltunk.
- Most komolyan ki akarsz dobni?- tettem le a pálcikát és felálltam. - Na jó megyek... Nem akarok útban lenni. Szia.- pusziltam arcon majd felvettem a cipőm és hazamentem.
Csak néztem, ahogy elmegy. Én nem kidobni akartam, hanem, hogy ne aggódjanak érte a szülei. Jól tudom, hogy nem vagyok a szívük csücske. Vettem egy mély lélegzetet, majd fölmentem felébreszteni a családot. Ami abból állt, hogy elkiabáltam magam, hogy ebéd, s Ravi és az Öcsém elrohantak mellettem. - Igen, lökjetek tényleg köszi! - kiabáltam utánuk. Lassan nyitottam be Nagyihoz, aki már felöltözve rakta be az ágyát. Végignézett rajtam, s levette a nyakamról, meg mindenhonnét a gipszet.
- Jót tett, hogy itt volt estére, meggyógyultál.
- Igen, jössz ebédelni?
- Megjöttem.- nyitottam be a házba.
- Hol voltál ennyi ideig, fiam?- értetlenkedett anyu.
- A szomszédban. És nem kérek semmi féle kommentárt. Kímélj meg a megjegyzéseidtől. Köszi.- mosolyogtam rá és felmentem a szobámba, otthagyva ledöbbent édesanyámat. " Nem jössz át egy kicsit, Hyung? *.* ^^ "- pötyögtem az ágyamba fekve az üzenetet. " Mehetek Negyed óra és ott vagyok. "- kaptam a választ Hongbin-tól szinte azonnal. Boldogan mosolyogva vártam barátomat.
Ebéd után játszottunk a fiúkkal. Szegényeket mindig legyőztem. De hát így jártak, ők akartak játszani. A végén már csak ketten játszottak, én pedig csak néztem, s fogtam a fejem, annyit szerencsétlenkedtek.
Nem telt bele negyed órába és máris csengettek. Boldogan szaladtam le, hogy ajtót nyissak barátomnak.
- Binnie!- ugrottam a nyakába, amint megláttam. Mosolyogva szorított magához.
- Szia Kookie.
- Gyere beljebb.- engedtem el és behúztam az ajtón belülre.
- Szia Hongbin.- üdvözölte anyu a vendégemet.
- Mi járatban?
- Kookie áthívott.
- Anyu! Csinálsz nekünk forró kakaót?- néztem rá hatalmas, csillogó kiskutyaszemekkel.
- Na jó... Most az egyszer...- sóhajtott megadóan anya.
- Hihetetlen, hogy mindent ki tudsz könyörögni.- nevetett ki Hobgbin, miközben mentünk fel a szobámba. - Ne nevess! De most miért? Nem jó ez a szuper képességem?- húztam fel az orrom.
- Milyen szuperképesség?- nevetett még jobban az ágyra dőlve.
- Hát, hogy eellenállhatatlanulcuki vagyok.- tettem a fejem. Akkora hahotázásba tört ki, hogy féllő a szomszédban is meghallották. - Nem vicces!- dőltem le mellé én is. Mikor alábbhagyott a nevetés komolyabban beszélgettünk. - Binnie... Én annyira szeretem Yoongi-t.
- Tudom.- mosolygott kedvesen. Kis gödröcskéit látva nekem is felfele görbültek ajkai.- Mond ezt el neki is.- bíztatott. - Mondtam én... De azt hiszem megbántottam...
- Akkor beszéld meg vele és kérj tőle elnézést.
- Ahj... De olyan nehéz... Neked miért nincs senkid?- néztem rá nagy szemekkel.
- Nem találtam még meg az igazit. És egyébként is neked fogadtam hűséget, felség.- biccentett a fejével.
- Jaj ne kezd már megint...- forgattam meg a szemeimet. - Ne haragudj, őfelsége. - Kuss!- csaptam finoman vállon.- Szerinted felhívjam?
- Határozottan igen.
- De nem merem...
- Akkor tudod mit? Mond el a postafiókjának. Csak visszahallgatja. - Ez jó ötlet!- felpattantam és a telefonomért nyúltam. Hezitálva köröztem Yoongi névjegye felett az ujjammal. " Sz-szia Yoongi. JungKook vagyok... S-sajnálom a reggelit... Szeretlek... Ahj... Bocsi. Béna vagyok. Felejtsd el..."- tettem le azonnal a mobilt. - Hülye, hülye, hülye, hülye...- csapkodtam a fejemhez a telefonom.
- Hé! Állj már le!- fogott le Hongbin
Telefonomon hirtelen a hangposta kapcsot be. - Kookie most komolyan nem mertél felhívni? Na megállj! - azzal becsaptam magam mögött az ajtót. Átmentem a szomszédba, s kopogás helyett Mrs. Jeon már nyitotta is az ajtót.
- Menj! - csak bólintottam, s felrohantam a szobájába. HongBin elég érdekesen próbálta lenyugtatni JungKookot.. - HongBin, kimennél egy kicsit? . köszörültem meg a torkom, mire mind a ketten kővé dermedtek.
- Basszus...- sziszegtem halkan, mikor meghallottam Suga hangját.
- Sok sikert!- kacsintott rám Binnie majd kihúzta a csíkot.
- Sz-szia...- mosolyogtam szégyenlősen szerelmemre.- M-megkaptad az ü-üzenetem?- vakartam meg a tarkómat. Ezt jól elbaltáztam. Akkora egy marha vagyok...
- Igen. És mi a francot makogtál nekem ott össze-vissza? De most komolyan. Egyáltalán mi a fenéért nem mertél felhívni? - tértem egyből a tárgyra. Ő csak lehajtotta a fejét, s pusmogott valamit. Odalépdeltem hozzá s fölemeltem fejét. - Baj van?
- Sajnálom, hogy reggel olyan bunkó voltam. Azt hittem, nagyon haragszol rám. Yoongi én úgy szeretlek.- léptem hozzá még közelebb és megöleltem.- Mindig azt hiszem, hogy csak egy kisgyereknek tartasz. Félek, hogy elveszítelek...- motyogtam mellkasába.- Igyekszem kevésbé gyerekes lenni csak ne hagyj el.- szorítottam erősen, persze csak óvatosan, nehogy fájjon neki.
- Én pont azért szeretlek, mert ilyen gyerekes vagy! - pusziltam homlokon. - Egyáltalán honnét gondoltad az ellenkezőjét? Mellesleg nem veszel észre valamit? - néztem rá kérdőn.
- Nem tudom...- vontam meg a vállam.- Csak hülye vagyok...- sóhajtottam.- Nincsenek gipszeid!- vigyorogtam rá.- Nem fáj már semmid?- simogattam testét ahol csak értem.
- Nem, de neked mindjárt lesz, ha fojtatni mered! - haraptam rá a fülére. Ő csak felnevetett, majd hirtelen megbotlott a saját lábában, s magával rántva engem, elterültünk a szőnyegen.
- Hopsz. Bocsi...- mosolyogtam rá elvörösödve.- Fájt?- suttogtam ajkaira. Nem akartam magammal rántani de azt hittem, megtart.
Csak belemosolyodtam csókunkba majd elváltam tőle. - Még a végén baj lesz, ha nem engedjük be a haverod. Meg úgy is mennem kéne. Viszont ne feledd a holnap estét!
- Hé Ő nem szimplán a haverom. A bátyusom. És ne legyél rá féltékeny.- pusziltam meg az orra hegyét.- Vele fogom kitalálni mi legyen holnap.- kacsintottam.- Nálatok vagy nálunk?
- Legyen meglepi. - azzal kimentem, s beengedtem HingBint. - Vigyázz rá, vagy megjárod! - figyelmeztettem.
- Én is szeretlek.- szóltam utána kuncogva. - Gyere. Beszélnünk kell.- húztam be Binnie-t aki már a kakaóját iszogatta. - Hé Te kis gonosz! Nem vártál meg vele!- durciztam összeszűkített szemekkel.
- Inább azt mond, mit akarsz.- szürcsölte direkt hangosan a forró, édes italt.
- Holnapra kellene egy romantikus estét rendeznem Yoongi-nak. Segíts. Én ehhez nem értek...
Visszamentem a házunkba, s apuval találtam magam szemben, s megkért, hogy menjek vele. Szó nélkül mentem, s a garázsban megláttam... Megláttam, amit azt hittem már soha nem fog olyan állapotban látni.
- Apa~... Ez... A kocsim! Köszönöm! - már tudtam, hol legyen tartva a holnap este. - Apa...
- Megyek, tudom mit szeretnél.
- Már most ne haragudjon meg felséged...- nézett fel rám nagy szemekkel Hongbin a kakaós bögréje mögül cuki kis csokibajuszkával a száján - de nekem mégis onnan a fityfenéből kellene tudnom, hogy hogyan kell egy romantikus estét rendezni?
- Mit tudom én?- vontam vállat majd én is a kakaómba kortyoltam. - Te vagy az idősebb... Gondoltam...
- Ja-ja... és szerinted mennyi a tapasztalatom?- nevetett fel cinikusan.
- Jó bocsi.-hajtottam le a fejemet szomorúan.
- Figyelj, Kookie.- lépett mellém és átkarolta a vállam.- Együtt megoldjuk. Olyan estét rittyentünk Suga-nak, hogy csak nézni tud majd.- kuncogott. Ezzel nekiláttunk a szervezkedésnek.
- Köszönöm. - azzal Ő el is tűnt. Én kijártam a garázsból. Még láttam, ahogy Bekopog a szomszédba, s eltűnt. Gyorsabb volt, mint eddig, s sokkal könnyebben tudtam kezelni is. Szinte már gondolattal tudtam irányítani a kocsim. Tetem vele egy kört, de még otthon sem akartam kiszállni a kocsimból.
