11. rész

11.  rész 

Megnyugodva sóhajtottam fel, mikor Ő maga jelentette ki, hogy nincs semmi baj. Bár megbizonyosodni nem teljesen sikerült felőle, mert újabb csókja ismért rám ijesztett.

De gondoskodása és kedves szavai ellágyították a szívemet és végleg nyugalom szállt rám. Óvó és törődő szavai, gesztusai sokat jelentettek számomra.

Szorosan hozzábújva próbáltam meg elaludni. Gyengéd simogatása jól esett közben.

- Jó éjt.- suttogtam erőtlenül az éjszakába, majd végleg elsötétült előttem minden.

Reggel édes puszikra és gyengéd cirógatásokra ébredtem. Kelletlenül nyitogattam pilláimat és a kedveskedő cselekedetek forrását kerestem.

- Yoongi?- pislogtam laposakat.- Jó reggelt.- integettem neki aranyosan, majd hozzábújva pusziltam meg arcát.- Hogy aludtál?- feküdtem vissza mellé és oldalamra fordulva, arcát fürkésztem, miközben kezeinket összekulcsoltam.


Reggel előbb keltem, mint Gukkie ezért én keltettem. - Jól aludtam, köszi a kérdést. - mosolyogtam rá. Aztán meghallottam Nagyi hangját. - Na gyere, együnk. - tápászkodok ki az ágyból. Mikor lementünk, Seok már ott ült a pultnál. Mikor meglátott minket rögtön elfordította a fejét. Ránk sem mert nézni, aminek örülhet is, mert megsemmisítő pillantásokkal jutalmaztam volna.
 - Csomagoljatok, mentek az új sulitokba! Te is JungKook, menj haza és csomagolj. - senki nem szólt semmit, mindenki ment a saját dolgára. Azért még Ő feljött átöltözni. Vissza akarta adni a ruhadarabokat, amit neki adtam este, de odaadtam neki örökbe. A legtöbb cuccom elraktam, majd mikor végeztem, lementem a lépcsőn és meglepődve néztem a már ott lévőekre.
- Utolsó vagyok, juppiii~! - tetettem a nagy boldogságot. - Na, Nagyi, hova megyünk? 
- Túl az Óperenciásra. - jelentette ki nemes egyszerűséggel. Egy pillanatra csönd lett a szobában, még a légy zümmögését sem lehetett hallani.Aztán elkezdődött a hitetlen faggatózás.

Épphogy csak megreggeliztünk,máris mennem kellett haza, mert Suga Nagyija bejelentette, hogy indulás van. Teljesen szomorúan ballagtam haza. Csak út közben tudatosult bennem, hogy mindent el kell hagynom végleg. És ráadásul azt sem tudtam, hova fogunk menni. Itt kellett hagynom a családomat, a házunkat, a sulit, a csapatot, a... a... Hongbin! Azonnal a telefonomért nyúltam és felhívtam.
- Hyung! Ugye velem jössz?- támadtam le egyből, amint felvette.
- Szia Kookie. Hova is?
- Há-hát... Oda az izéba... Nem tudom hyung de Yoongi Nagyija el akar vinni... Tudod...
- Áh értem.- kacagott.
- M-mi ilyen vicces? Hyung! Lehet, hogy többet nem látjuk egymást és Te csak nevetsz?- akadtam ki.
- Ne pánikolj, JungKook.- szólt rám.- Ahogy Ravi Yoongi-val megy, úgy én is melletted leszek. Ne aggódj. Nekem is szóltak én is összepakoltam már. Szóval higgadj le, Te is szedd össze a cuccaidat és nemsokára találkozunk.
- R-rendben... És ne haragudj...- motyogtam.
- Nem haragszom. Aranyos, hogy ennyire ragaszkodsz hozzám. Ezek szerint jól végzem a dolgom, Felség.
- Jaj menj már!- morrantam rá.- Mondtam, hogy ne hívj így. Inkább megyek. Majd találkozunk.- tettem le a telefont és bementem a házunkba. Gyorsan a szobámba szaladtam és a legnagyobb bőröndbe pakoltam az összes cuccomat. A végére már csak a macim maradt, amit Yoongi-tól kaptam. Mivel nem fért a bőröndbe, a kezemben cipeltem át. A szüleim is átkísértek, hogy el tudjunk búcsúzni. De Nagyi megígérte, hogy fogunk még találkozni. Amikor elmondta az uticélunkat, azt hittem elröhögöm magam. Eddig is olyan volt, mintha egy mesében lennénk... De most... Viszont nem mertem nevetni, mert mindenki olyan komolyan nézett. 
- Gyertek. Kövessetek.- intett a Nagyi.

Szó nélkül követtük Őt. Átmentünk a garázson és csak akkor jöttem rá, hogy itt kell hagynom az újonnan kapott és feltuningolt fekete ördögömet. - Hiányozni fogsz! - húztam végig az oldalán az egyik ujjam. 
 - Kincsem, mennünk kéne, mert lekéssük a buszt.
- Nagyi, megbocsáss, de jól értettem? Busszal megyünk Oda?! 
- Igen. nem tudom, mit vagytok ezen meglepődve, hisz ez is csak egy hely. - nézett végig döbbent arcunkon. - Na, gyerünk, gyerünk! - vette gyorsabbra a tempót. Ravi mellém keveredett valahogy. 
- Te, ez a nő egyre ijesztőbb lesz!
- Hallottam ám, fiatal úr! - szólalt meg a Nagyim úgy négy méterrel távolabbról. - Mondom én, ijesztő! - csak nevetni tudtam rajta. 
- Jajj, te gyerek! . bokszolok játékosan vállába és nyomok egy barackot a fejére, mire ő elkezdi igazítani a frizuráját. - Komolyan, vedd feleségül a hajad, ha ennyire óvód helyettem! - tettettem a sértődöttet. - Lehet szólok apának, hogy cseréljen le. - gondolkoztam hangosan, persze csak húztam az agyát, de megérte. Olyan ijedt fejet vágott, hogy felbukott belőlem egy újabb nevetés. 
- Suga, ez nem ér! Nem cserélhetsz le csak úgy!
- Persze, mert akkor nem lehetnél az öcsém közelében! - tetettem tovább a sértődöttet. 
- Azért, mert több vagy nekem mint egy barát! - erre Hoseok és JungKookie furcsán nézett hátra ránk. - Nem úgy értettem na!
- Persze, buzikám! 
 - Ne mond ezt, tudtommal te is az vagy!
- Ch... - nem tudtunk tovább "veszekedni" mert megérkeztünk a régi buszmegállóra. Így, hogy befedte a gaz, már nem tűnik annyira szépnek és nagynak, mint egykor volt. Nem sokkal érkezésünk után megállt egy busz az egyik megállóban és mindenki tudta, hogy az a miénk. De persze azért a "Túl az Óperencián" rá volt írva. Nagyi ment elől. A sofőr igen megnézett minket, de nem szólt semmit. Végignéztem a szabad helyeken, de elég kevés volt. Pont hat. Leültem az egyikre és magam mellé rántottam Gukkie-t is.

Egy darabig mókás volt Suga és Wonshik veszekedése, jókat kuncogtunk rajtuk hátul Hongbin-nal, de mikor Ravi kijelentette, hkgy Yoongi több neki, mint barát... egy pillanatra megállt bennem az ütő... Furcsállottam én ezt az Óperenciás dolgot. Még mindig olyan hihetetlennek tűnt. És az is volt. Amint felszálltunk a buszra, teljesen fordult velünk minden. Egész furcsa szerzetek utaztak velünk ráadásban. És mikor észrevettem, hogy a busz ablakán kinézve felhőket látok, majdnem rosszol lettem. - Y-yoongi... Én félek a magasban.- suttogtam szerelmenek és erősen kapaszkodtam a kezébe.

- Semmi gond. - mosolyogtam rá biztatón. - Ne félj, én nem hagyom, hogy bármi bajod essék itt fent, és különben is, érthető, hogy a szárazföldet jobban szereted. - értetlenül nézett rám. - Figyelj. Víz. Mit mond neked? - gondolkozni kezdett, mikor válaszolni akart folytattam. - Nem a felhőkre és az esőre gondolsz, legalábbis én nem. Hanem vízesésekre, folyókra, patakokra, tengerekre, óceánokra... - sürgetően nézett rám. - A lényeg az, hogy a víz a földön van és nem a levegőben. Vicces lenne, ha a felhőkön lenne vízesés.

- Huh? Ez igaz...- gomdolkodtam el azon, amit mondott.- Ez biztos a Levegő birodalma. Szép nagyon de... én maradok a biztos talajon. Veled.- bújtam hozzá. - Kíváncsi vagyok, milyen helyre megyünk. És milyenek lesznek ott az emberek. Szerinted a másik két Őselemmel is találkozunk? És milyen lesz a suli? Ugyan úgy hétfőtől péntekig fog tartani és sok óránk lesz egy nap? Vagy teljesen más lesz?- gondolkoztam hangosan, kérdéseimmel bombázva szegény Suga-t. Ha én nem tudom ezekre a választ, Ő honnan is tudná? Meg aztán perceken belül úgyis kiderül... De mégis, míg vele beszélgettem, elterelődött a figyelmem a félelemről.

- Nekem már csak egy elem van vissza. - vallottam be neki, de arról nem mondtam semmit, hogy kis híján lesmárolt, mert nem akarom, hogy azt higgye, nem szeretem. - Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy teljesen más, mint Szöul volt. Hiányozni fog Szöul. - sóhajtottam fel. Ott nőttem fel. Oda köt minden emlékem és nagyon nehéz elhagyni. De hirtelen a "busz" elkezdett ereszkedni, mire a mellettem ülő még erősebben belém kapaszkodott. Ahogy leszálltunk mindenki tolongani kezdett a kijárat felé. Felkaptuk a cuccunk.

- Aztaa~ - kerekedtek ki Hoseok szemei. 
- Mit láttál ó.. - megfordultam és belém akadt a szó.

Mikor landoltunk, azt hittem, hogy tényleg meseországba érkeztünk meg. Azok a furcsa lényecskék... Sosem gondoltam volna, hogy ilyen valóban létezik. És most az én életem szerves részei lesznek. Hihetetlen... - Most pihenjetek le, hosszú volt az utatok. Este majd jövök értetek és akkor körbemutatok mindent, találkozunk Tűzzel és Vízzel, meg eszünk is valamit.- mondta Nagyi a szállásunkban a mi emeletünkön, majd szétszéledtünk, mindenki a maga szobájába. - Yoongi... Maradj velem.- fogtam meg a kezét, mielőtt a szobájába lépett volna.- Olyan nagy és idegen itt minden...- biggyesztettem le az ajkaimat.

Csak mosolyogni tudtam. - Maradj, perszre. De nem tudom észrevetted-e, össze lehetl nyitni a szobánkat. - csak oldarra biccententettbfejjel nézett rám. - Szóval nem. Nem baj. De menj, öltözz át, én is azt fogom tenni. Aztán ha akartsz, még mindig visszajöhetsz. - Elmosolyodott, majd mikor meglátta a kis elhúzható bigyót a szobáik között, csak még nagyobb lett a mosoly az arcán. Mikor átment a saját szobájába, szembe fordultam a tükörképemmel és hosszas nézegetés után rájöttem, mi a bajom. Eddig mindig, mikor az életem egy új szakasza nyílt meg előttem, változtattam valamit a külsőmön. Most a hajamon a sor. Eltelt újabb pár perc, mígneldöntöttem a színt. - Hm.. Igen. Szőke. Tej fehér és szőke. - nem tudom, mit fog hozzá majd szólni Nagyi, vagy Gukkie, de nem különösebben fog érdekelni. Nekem már most tetszik, pedig be se festettem még. Gyorsan átöltöztem. Mikor végeztem, vettem csak észre, hogy áll valaki mögöttem. Nem mondom, hogy ijedős vagyok, meg nem is nagyon lehet megijeszteni, de most majdnem összeestem. 
 - Helloo. - szólalt meg halál nyugodt hangon. 
- Apa, nem jutott más eszedbe üdvözlés képp, mint hogy mögöttem állsz és rám hozod a frászt? 
- Nem. De megyek is. A Nagyid már vár. - azzal el is tűnt. Elterültem a mellem lévő kanapén és vártam. Hogy mire? Én sem tudom. Talán arra, hogy felébredek, és mindent elfelejtek. Vagy, hogy Jeongguk csak egy múló szerelem, vagy hogy ő nem is szeret. Hirtelen egy kéz ért arcomhoz, ezzel kirántva engem a gondolataim mélyéből.

Nem is tudtam, hogy olyan szobánk van, amit egybe lehetni nyitni, de mikor Yoongi erre a tényre rávilágított, nagyon megörültem. Gyorsan a szobámba menve pakoltam ki néhány dolgomat, átöltöztem kényelmesebb ruhába, egy darabig még pakolgattam, nézegettem magam a tükörben, aztán átmentem a mi kis titkos ajtónkon Suga szobájába. Édesen pihengetett az ágyában. Melléülve figyeltem tökéletes arcát. Álmában mintha kicsit ráncolta volna a szemöldökét, de még így is hihetetlenül vonzónak találtam. Nem akartam, hogy perverz kukkolónak higgyen, ezért arcára simítva kezemet próbáltam meg felkelteni.

- Szerelmem. Megjöttem.-mosolyogtam rá és mellé is feküdtem azonnal.

- Mmmmmm.... - motyogtam, majd mikor mellém feküdt, azonnal magamhoz húztam és lassan kinyitottam a szemeim. - Szia. - mosolygok rá. Csak feküdtünk egymás mellett. Ujjaimmal hajával játszadoztam, ő pedig néha-néha belesimult érintésembe. Annyira gyönyörű! Nem tudom mennyi idő telt el, de mikor kinyílt a szoba ajtaja és Nagyi lépett be rajta, már sötét volt. - Vacsi, gyertek. - felálltunk és mentünk utána. Ez a vacsi valahogy nem volt biztató. Egy, ott lesz apám, meg a többi elem, kettő, senkit sem ismerek azok közül, akik itt élnek, és három, nem vagyok olyan éhes.


Csendben, mosolyogva élveztem lágy érintéseit, gyengéd simogatását. Olyan jól esett szeretgetése, már majdnem el is olvadtam a karjai közt, mikor Nagyi benyitva a szobába szólt nekünk, hogy menjünk enni. Láttam Suga-n, hogy nem sok kedve van ehhez az egészhez. Őszintén szólva nekem sem volt hangulatom hozzá. Nem szeretem az idegen helyeket, márpedig több volt, mint idegen. Furcsa... A sok különleges emberrel, lénnyel... A hatalmas ebédlőterembe érve tátott szájjal figyeltem a berendezést, a terítéket és nem mellesleg az asztalnál ülőket. Nagyi mögött szorosan araszoltunk beljebb az étkezőbe. Meg akartam fogni Yoongi kezét, mert olyan elveszettnek éreztem magam, de végül mégsem tettem, féltem, hogy szólnának érte. 
- Ma a két új jövevény fog az asztalfőkhöz ülni.- mondta fennhangon Nagyi. Jaj ne! Még távolabb kerül tőlem Suga. Kezdek attól félni, hogy egyre jobban nem való nekem ez az egész. 
- Szervusz Kookie.- vigyorgott rám a mellettem ülő nagybátyám, mikor elfoglaltam a helyem.- Végre újra találkozunk. Mi történt veled, mióta nem láttalak?- érdeklődött Heechul bácsi.
- Oh... hát teljesen felfordult az életem... kezdve azzal, hogy ide kerültem...- feleltem. Szolgálok hozták be az ételeket, minden fogásból volt legalább öt féle étel, mindenki szedett magának és enni kezdtünk. Én csak apró falatokat vettem magamhoz, mindenből egy keveset, de már így is nagyon hamar jól laktam a finom étellel.

Nem ettem semmit, amit szóvá is tettek. - Sajnálom, de nem vagyok éhes. - erőltettem mosolyt az arcomra. Már csak a szaguktól is rosszul leszek. 
- Ejnye, fiam, így nem belőled olyan erős a tűz! - ch..könnyen mondja, ő maga a tűz. Olyan érzésem van, mintha egy rossz doramában játszanék főszerepet. Vagy nem is tudom. - Gyere, beszélnünk kell. - áll fel az asztaltól HyunSeung, én pedig követtem ki a teremből. - Hallom be akarod festetni a hajad. Gyere, tudok egy jó fodrászt. - azzal elindult és kisétált a "vár"-ból. Mikor meglátták őt, fejet hajtottak, vagy inkább a fal felé húzódtak és vagy mindkettő. Féltek tőle, ez érezhető volt. - Megjöttünk! - lökött be az ajtón. 
- Yoseob, egy szőkítést most! - előttem termett egy kedvesen mosolygó fiú.
- Máris, hyung! Gyere! - invitálta a székbe. - Nem nekem, hanem neki, te marha! Én tegnap már helyrerakattam a hajam!
- Bocs, tényleg. És kit tisztelhetek meg körünkben? - fordult hozzám.
 - Min Yoon Gi. - hajoltam meg előtte. 
- Yang Yo Seob. - hajolt meg Ő is. - Várj! Azt mondtad, YoonGi, akkor Ő a...?!
- Igen! De nem érünk rá egész este, csináld már a haját! - türelmetlenkedett appa. 
- Jó-jó... Ch.. Milyen tüzes itt ma este valaki. Na, milyen színre gondoltál? - fordult hozzám. 
- Szőke és tejfehér közti... 
- Vettem! - azzal el is kezdte a munkát. Vártam a végeredményt. Soha az életbe nem gondoltam, hogy én komolyan szőke fogok lenni. De érdekelt, milyen lesz a végeredmény. Yoseob hyung nagyon koncentrált, de közben végig szóval tartott, vagy ő beszélt. Mikor kész lettem, elakadt a lélegzetem. 

- Hyung, ez nagyon jó lett! Köszönöm! - hálálkodtam. Első látásra imádom a szőkét. 
- Ne hívj hyung-nak! Ez olyan öreges. Hívj nyugodtan Yoseob-nak, ahogy mindenki, beleértve az gyügyeforma apádat is.
- Szóval ti régóta vagytok barátok? 
- Csak amióta megszülettünk, de az idősebb. Ő a legjobb barátom és remélem én is neki.
- Igen, igen Seob, de most mennünk kell. majd még benézek, vagy te gyere fel, nekem mindegy. - azzal kimentünk a szalonból és "hazafelé" vettük az irányt.

(Ne kérdezzétek... xD Épp a "Kis Tűzről" kerestem képet, mikor megláttam ezt, és úgy éreztem muszáj lesz beraknom a végére. Istenem, Yoseob, hogy nézel ki? / Istenem de cuki már *-*

Shin Daiyu)

10. rész

10. rész

Kedves Olvasók!

Elnézést szeretnék kérni, amiért ilyen hosszú kihagyással tudtuk csak hozni a friss részt. :-/ Ez legnagyobb részben az én hibám, sajnos az iskola mellett nem maradt elég időm a ficikre. De nem mentegetőzőm, teljesen jogos, hogy mérgesek vagytok.

A következő rész nem olyan hosszú, de azért reméljük elnyeri a tetszéseteket. ^^ Végre újra nyár, szóval nagyon remélem, hogy most már gyakrabban sikerül hoznunk új részt.

Köszönjük az eddigi támogatást, lelkesítést, kedves szavakat. Igyekszünk nem csalódást okozni.

Még egyszer elnézéseteket kérem!

Jó szórakozást: Kicsi Dongsaeng

Megráztam a fejem. Most nem adok neki csokit, amiért ezt csinálta. Miért tesztelget folyton? Talán olyan jól szórakozik a bénázásomon? Nekem ez annyira nem vicces... - Tessék.- nyújtottam neki a tábla csokit, de nem néztem rá.

- Most mi a baj? - nézek rá kérdőn. Megrázza a fejét. - Naa~. Ne legyél ilyen! - kezdek el két éves módjára nyafogni. - Gyere. - nyúlok hóna alá és az ölembe ültetem. Céklavörös arccal mered rám, mire csak elmosolyodok. - Te bontottad ki a csokit, szóval, ne mondd itt nekem, hogy nem kérsz. - álla alá csókoltam jelezve, hogyha mást akar csoki helyett, benne vagyok.

- Ne haragudj.- ráztam meg picit a fejem. Talán csak én fújtam fel a dolgot. Nem akarom elrontani az esténket. - Együnk csokit.- vettem ki mosolyogva kezéből a tábla édességet, megtörtem, egy kockát ajkaim közé vettem, majd szorosan közel hajoltam Yoongi-hoz.

Meglepetten néztem rá. Ilyen sem volt még, hogy ő kezdeményezzen. Azonban nincs ellenemre. Odahajolok hozzá és kettéharapom a csokit, ami a szájába van és egyből le is nyeltem, mire ő sértetten nézett rám. - Bocsi, de mos már nekem nincs kedvem a csokihoz.

Szomorúan hajtottam le a fejem. Mégis sikerült elbaltáznom, hiába próbáltam meg én kezdeményezni. Ki akartam mászni az öléből, de nem engedett. Állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Mélyen a szemeimbe nézett, én is elvesztem az Ő gyönyörű, sötét íriszeiben. Észre sem vettem, hogy pillanatok alatt eltüntette a köztünk lévő távolságot és édes ajkait az enyémekre tapasztotta.

Várok, de nem tesz semmit. Ajkai nem mozdultak, ahogy az enyéim sem. Ezek szerint úgy gondolja, hogy nem akar tovább irányítani, még csak nem is veszekszik a helyért, ami lássuk be, egyszerre tetszett és mégsem. A földre döntöttem és úgy kezdtem el mozgatni ajkaim, Ő pedig készségesen adta át magát nekem, mire öntelt mosoly terült szét az arcomon, mikor elváltam tőle.

- M-mi tetszik ennyire?- kérdeztem mosolyogva, mikor megláttam csodálatos vigyorát. Arcát simogattam és csillogó szemeit figyeltem.

- Még kérdezed? - nézek rá hitetlenül. Megrázza a fejét jelezve, hogy tényleg nem tudja, mire egy elégedetlen sóhaj hagyta el a szám, mire ijedten nézett rám. - Nyugi. - pusziltam meg arcát. - Nem mellesleg, te teszed ezt velem. - azzal a kezét a mellkasomra tettem. - Érzed, ahogy ver a szívem? Ezt te teszed velem. Mikor velem vagy, ilyen őrült tempóban ver. Ez és az, hogy ilyen könnyen megadod nekem magad, ez tetszik annyira. Meg persze te magad. - nevetek fel huncutol, mire egy " Kösz, és csezd meg" pillantással díjazott.

Lehet, hogy még én vagyok túl fiatal és hülye a szerelemhez, de akkor sem vettem le elsőre, hogy miről beszélt. - Én is szeretlek.- morogtam, persze csak álsértődöttséggel; mert megint sikerült zavarba hoznia. Vagy talán most túl könnyűvérűnek tűnök a szemében? De... Én nem tudom, mi hogyan működik a kapcsolatban. Én csak... nem akartam elrontani. - Gyere. Lassan feküdhetnénk.- ültem fel és megpusziltam.

- Jó, ha akarod. - azzal segítek neki felállni és elkezdek pakolni. Segíteni akar, de nem hagyom. - Menj fürödni, adok pizsit. Ki kell mosnod a fejedből a piát. - azzal a szekrényemhez lépek és kiveszek belőle egy olyan pizsit ami rám már kicsi, de rá valószínűleg jó, lehet még nagy is, de nem lényeges. - Gyere, megmutatom hol a fürdő. - húzom ki a szobámból. Megálltam a fürdő előtt és benyitottam. Félve jött be. - Gyere már, nem esz meg ez csak egy fürdő. - mosolyogtam. - Ha kell, használhatod a törcsim. - azzal magára hagytam, de az ajtó előbb még megvártam, míg meghallom a víz folyását.

Kissé bátortalanul követtem a fürdőbe. Igazság szerint idegen helyen nehezebben találom fel magam. Esetlenül szorongattam a kezemben a pizsamát, amit kaptam. - Jó, köszönöm.- mosolyogtam rá szégyenlősen, majd miután kiment, egy nagy levegőt vettem. Pár pillanatig csak álltam és a tükörben néztem magam, aztán gyorsan lekapkodtam a ruháimat és be is álltam a zuhany alá. Most Yoongi illatom lesz.- vigyorogtam egymagamba mosakodás közben. Hamar végeztem, megtörölköztem, felöltöztem és visszacsoszogtam a szobába. - Kész vagyok.- léptem mögé és szorosan megöleltem.- Mehetsz.- pusziltam meg az arcát, majd elengedtem és bebújtam a megágyazott helyre.

Mikor már a zuhany alatt álltam, jöttem rá, hogy nincs nálam pizsi. Ha bemegyek Seokhoz, valószínűleg kiakadna, hogy mit keresek a szobájában ilyenkor. Ezért magam köré csavartam a törülközőm és elindultam a szobám felé. Mikor benyitottam, ő rám nézett. Szóval még nem alszik. Szemei kétszeresére tágultak. Próbálta leplezni, de elég feltűnően nézett végig fedetlen felsőtestemen. - Bocsi, elfelejtettem magammal pizsit vinni. - szabadkoztam, ő pedig csak bólintott. Gyorsan a szekrényhez léptem és kivettem egy boxert. - Elfordulnál? - néztem rá, mikor még mindig engem bámult. Elkapta rólam a tekintetét.

Az ágyban feküdtem és boldogan vigyorogtam magam elé. Végül is mindent összevetve szerintem remekül sikerült az első randink. Nem azt mondom, hogy ilyen egy álom randevú, de amíg Ő velem van, minden tökéletes. Annyira boldog és izgatott voltam, hogy nem tudtam aludni, mert a szívem hevesen kalimpált bent a mellkasomban és a vigyoromat sem tudtam letörölni. Mikor Suga visszatért a szobába, kissé megfagytam. Szégyenlem de nagyon megbámultam. Szemem, szám nyitva maradt meztelen és vizes felsőteste láttán. - Bo-bocsi....- motyogtam és gyorsan a másik irányba fordultam az ágyban. Mély levegőket véve, égő arccal, szerintem idiótán vigyorogva próbáltam feldolgozni a látottakat.

"Cuki, mint mindig." mosolyodtam el. arca vörös volt. Mikor bemásztam mellé, ő még mindig nem nézett rám. - Hé, Gukkie, mi a baj? - próbálom szóra bírni, de még csak rám se néz. - Hmm... Nem hagysz más választást, itt jön Mr. Csiki. - azzal rávetettem magam és csikizni kezdtem.

Vajon mi lehet a bajom...? Sorozatban hoz zavarba ez este folyamán, de ez volt a leghalálosabb húzása, hogy csak úgy meztelen testtel vonult be... - Neh!- sikkantottam egy hatalmasat, mikor rám vetette magát.- Kérlek!- kuncogtam.- Ni-nincsh semmih bajh! Naa! Sugaaa!!!- ficánkoltam alatta vihorászva.- Engedj el, kérlekh!- próbáltam lefogni a kezeit de Ő ügyesebb és fürgébb volt.

Ennek az egésznek az lett a vége, hogy teljesen fölé kerültem.  Képtelen voltam  leállni. Többet akartam. Most több kell, mint egy egyszerű játék vagy csók. Nyakára hajoltam, s apró, sokat sejtő csókokkal kezdtem birtokba venni azt. Nem tett semmit, csak halk sóhajok hagyták el a száját. Nem ellenkezett, ami csak még jobban izgatott. Haladtam tovább. Szerencsémre egy kivágott nyakú pólót adtam neki, így egy kicsit lehúzva könnyen hozzáférhettem kulcscsontjához. Kezeim közben már nadrágja szélénél jártak. Egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla a pólóm, majd szemeim megakadtak felsőtestén. Nem tudtam megállni, odahajoltam hozzá, majd ajkaira suttogtam.
- Gyönyörű vagy! - kezemmel végigszántottam fedetlen felsőtestén, miközben gyengéden, mégis akaratosan csókoltam. Boxeren keresztül végigsimítottam tagján, mikor hirtelen kivágódott a szobám ajtaja.
- Hyung, van egy kis....
- A kurva életbe Hoseok! - dobtam neki a kezembe akadó párnát. Ő azonnal vette az adást és kiment. Visszanéztem Kookra, és tudtam, láttam rajta, hogy már nem lenne képes rá. Túlságosan zavarban van hozzá és nem tudom, mikor lesz újra ennyire elmenni. - Asszem rám fér egy kis zuhanyzás. - igaz, remélem, hogy megállít, mikor leszállok róla, de tudom, hogy nem fog.

Hirtelen nem tudtam, hogy mi ütött Yoongi-ba. Először azt hittem, hogy csak a játékot akarta folytatni, mikor teljesen felém kerekedett, de mikor csókjai nyakamat perzselték rá kellett jönnöm, hogy ez már cseppet sem játék. Ezzel kicsit megijesztett. De valami furcsa érzés is kavargott bennem ezzel egy időben. Féltem, de akartam. Izgultam de bíztam benne.
Ajkai szinte parázslottak, éreztem a testéből áradó forróságot, hogy mennyire kíván. Nem tudtam mit tegyek. Én.... még sosem éltem át ilyet, nem tudtam, hogy egyáltalán ezt szabad-e nekünk.
Nem értettem a testemet sem, hogy miért nem ellenkeztem, miért hagytam neki magam.
Szavai zavarba hoztak és furcsa mód egy hatalmasat dobbant a szívem miatta. Nem tudtam, mi történik velem, nem tudtam, ilyenkor mit kell tenni. Csak elgyengülve sóhajtoztam alatta, utat adva a feltörésre a kavargó érzéseimnek.
- A-ah....- remegett meg a hangom, mikor alfelemen simított végig. Nem tudtam magam kordában tartani, teljesen megbabonázott és lebénított. Emiatt kicsit kétségbe is voltam esve és féltem is, hogy valamit el fogok rontani a tapasztalatlanságom miatt. Nem hiszem, hogy én erre készen álltam.
- Basszus...- szisszentem fel, mikor Hoseok benyitott a szobába. Pirulva fordítottam el a fejem az ellenkező irányba.
- R-rendben.- ültem fel én is az ágyban, mikor Suga felállt rólam.
Miután kiment, kinyitottam a szoba ablakát és a párkányra ülve próbáltam magam lenyugtatni a kinti friss és hűs levegővel. Hülyén éreztem magam és féltem, hogy Suga haragszik rám, amiért ez így alakult. Mert éreztem, hogy Ő mennyire akarja...

Megkönnyebbülve mentem ki a zuhanyzóból. Ha az öcsém nincs, most alattam adhatná az édesebbnél édesebb, izgatóbb, vagy erotikusabb hangokat.
- Nem, YoonGi, ne gondolj ilyenekre! - kaptam a fejemhez, mire ijedten nézett rám. - Semmi gond. - mosolyogtam rá. Láttam rajta a félelmet, ezért odasétáltam hozzá és ujjaimmal játszani kezdtem karjával, mire ő csak felkuncogott.
- Te kis butus gyere be, mert nem rég voltál beteg és meg fogsz megint betegedni, amit se te se én nem akarunk. - mosolyogtam rá.
- Mellesleg az ahol ülsz a kukkoló helyem, úgyhogy ne nagyon szokj hozzá, hogy ott ülsz. Na gyere! Teljesen hideg vagy!  - öleltem magamhoz és az ágy felé kezdtem vele hátrálni. Erre ő csak rúgkapált, ami nem nagyon érdekelt. Bedugtam az ágyba, majd mellé feküdtem és melegíteni kezdtem vacogó testét. Nem kellett sok idő, mire meleg lett a paplan alatt és rajta is éreztem, hogy már nem fázik annyira. Ajkaira hajoltam és gyengéden megcsókoltam. Remegett. Félt, hogy nem tudom magam leállítani. Elváltam azoktól a mézédes ajkaktól, majd szemébe néztem.
- Ne aggódj, többet nem teszem meg, majd akkor, ha készen állsz rá és te magad fogod kérni. De most aludjunk! - adtam egy puszit a homlokára, majd betakargattam és oldalra fekve kezdtem el simogatni buksiját, míg légzése nem vállt egyenletessé addig simogattam. Elaludt, ami azt jelenti, hogy most már én is aludhatok. Már nem kell félnem, hogy valami rossz fog történni vele. Becsuktam a szemem és még egyszer utoljára átgondoltam a mai napot.