9. rész
Hongbin-t küldtem le a boltba, hogy vegye meg mindazt, amint megbeszéltünk, hogy szükség lehet rá.
"Holnap nálad vagy nálam legyen a randi? :-) "- kérdeztem SMSben Yoongi-t amíg vártam vissza Bin-t.
Elterülve az ágyon gondolkoztam, hogy biztos jó lesz-e, amit kigondoltunk.
- Megjöttem!- dugta be mosolygós fejét az ajtómon Hongbin.
- Mindent találtál?
- Igen itt van minden!- lóbálta meg előttem a zacskót.
- A sütihez a hozzávalókat lent hagytam a konyhában. Illatgyertya...- kezdte el kipakolni az ágyamra.- Illóolaj, csoki, pezsgő, ezt majd hűtsd be, rózsa a legszebb szirmokkal, síkosító, óvszer.
- Hogy mi?! Hyung! Minek vettél olyanokat?- mutattam elhűlve a két utoljára kipakolt darabra.
- Ki tudja, mikor lesz rá szükségetek. Jobb ha van.- kacsintott.
- Olyan perverz vagy.- duzzogtam.
- Én?- pislogott rám meglepetten.- Én csak gondoltam mindenre.- mosolygott aranyosan.
- Borzasztó...- sóhajtottam fel.
- Egyébként a pasid a házuk előtt köröz egy igen menő kocsival...- említette meg Hongbin.
- Hogy mit csinál?!- emeltem meg a hangomat.
- Ezt nem hiszem el...- kaptam a fejemhez majd a mobilom után.
"Szerelmem... Miért kellett visszaülnöd abba a halálmasinába? :'( Mi lesz ha megint bajod esik? Én abba belehalok... :'( Yoongi..."- írtam neki az üzenetet.
- Minden rendben?- érdeklődött tapintatosan Binnie.
- Nem tudom...- sóhajtottam szomorúan.
- Jaj felséges Víz.- ölelt magához.
- Hyung mondtam, hogy ne szólíts így...- szóltam rá erőtlenül.
- Sajnálom felség.- szorított magához jobban.
- Maradsz ma estére?- toltam el egy kicsit magamtól.- Mert akkor délelőtt segíthetnél a sütiben.
- Jó rendben.- mosolygott rám majd megzavart minket a telefonom. Yoongi üzent.
- A te drága Hercegnőd SMS-t küldött. - csak néztem rá nagy szemekkel.
- Hogy került hozzád a telefonom?! - kicsit szigorúbbra sikeredett hangom a kelleténél.
- Hé~! Ne engem csesztegess! Tesód játszott vele. - védekezett. Csak megnéztem az üzenetet, s visszaírtam. "Nálam. Ki nem állhatom a szüleid. Bocs. "
Csendben készülődtünk a lefekvéshez, elmentünk zuhanyozni, adtam Hongbin-nek pizsit, megcsináltam az ágyat és közben vártam szerelmem válaszát. Mikor megérkezett, azonnal a mobilom után kaptam és megnyitottam az üzenetet. "Rendben. 6-ra ott leszünk. De Te csak 7kor mehetsz be a szobádba! "- válaszoltam szerelmemnek. Muszáj mindent szépen előkészíteni, hogy egy tökéletes estét tudjunk együtt eltölteni.
- Itt vagyok...- csoszogott be lefekvéshez készen Binnie.
- Ha Te nem lennél Hyung... Én nem tudom mit tennék...- mosolyogtam rá.- Melyik oldalon alszol?
- A bal oldalon.
- Oksi. Gyere, bújj be.- paskoltam meg magam mellett az ágyat. Miután elhelyezkedtünk, még egész sokáig beszélgettünk a sötétben, majd lassan elaludtunk.
Ravi hamar elment. Seokkal az egész estét végigjátszottuk. Nem vettük észre az idő múlását, csak akkor, mikor Nagyi lejött, s elküldött minket aludni, mert 5 óra volt. Nevetve mentünk fel szobánkba. Amint fejem a párnához ért, elaludtam. Édes, gyönyörű álom volt. Kookie végre teljes lényével az enyém lehetett. Ajtónyílásra ébredtem, de nem foglalkoztam vele, csak megfordultam, s aludtam tovább, vagy legalábbis úgy tettem. Azonban nem ment ki betolakodóm. Épp ellenkezőleg. Besüppedt alatta az ágyam, s egy ismerős hang cirógatta fülem. Hirtelen kipattantak szemeim, s magam alá fordítottam. Vörösödő arcán látva jöttem rá, hogy egy boxer van csak rajtam. Leszálltam róla, majd megpillantottam HongBint. - Megyek. - vettem egy mély lélegzetet, majd kimentem a szobámból. Akkor ugrott be, hogy már 6 óra. Basszus..... ><" elaludtam.....
Reggel időben keltünk, anyu csinált nekünk reggelit, majd mindenki elment a dolgára és ketten maradtunk Binnie-vel. - Na akkor mond, mit csináljak,- álltam meg előtte karba tett kézzel, miután előkészítettem a konyhapultra a sültihez a hozzávalókat.
- Ho-hogy mit...?- nyelt egy nagyot.- A sütit.
- Igen. De hogyan?
- N-nem mondtam volna, hogy.... nem tudok sütni?- mosolyodott el kínjában.
- Ne csináld ezt velem Hyung!- döbbentem le.- Most hogyan fogjuk megsütni?! Hm?! Még anyu is elment itthonról...- kezdtem el hisztizni.
- Jó! Nyugodj le!- fogott le a vállaimnál.- Hozd le a laptopodat. Az internet a barátunk.- mondott egy nagyon okos ötletet HongBin. Miután rákerestünk neten, egész könnyen ment minden. Majdnem 2 óra alatt végül is sikerült összehoznunk a csokis gyümölcstortát. Egészen nagy hősöknek éreztük magunkat, mikor végeztünk vele. A nap további részében tervezgettünk még, hogy mi hogyan kellene csinálnunk. Mikor átmentünk Yoongi nagyija kedvesen mosolyogva engedett be minket. Azt mondta, hogy Suga még alszik. Csendben lopakodtam be hozzá a szobába, édesen szuszogott, nem is nagyon figyelve arra, hogy megérkeztünk. Majd mikor jobban az eszméletéhez tért elkapott és maga alá fordított. - Naaa....- kuncogtam alatta. Mikor meglátta, hogy Binnie az ajtóban ácsorog, sóhajtott és felkelt rólam. Hongbin bejött, becsukta az ajtót és nekiláttunk a díszítésnek.
Behúztuk a függönyöket, csepegtettünk illóolajat a párologtatóba, meggyújtottuk a gyertyákat, kipakoltam a csokit és az üdítőt, felszeleteltem a sütit, addig Bin megterített két személyre, majd miután elrendeztünk mindent szusszanva ültünk le. - Biztos, hogy jó lesz? Nem túl.... túl... túl... nyálas és lányos ez az egész?
- Igen. Csak ne parázd túl!- veregetett vállon.- Azokat is elraktad, ugye?- nézett rám sandán.
- M-mit?
- Amit még pluszba vettem neked.
- Jaaa.... Hogy azokra gondolsz? Ott van a táskámban... De nem hiszem, hogy szükségünk lenne rá...- vontam vállat.
- Mindegy. Azért csak legyen. Csak ügyesen, ne izguld túl a dolgokat. Ez az este értetek van.- kacsintott.- Sok sikert. Behívom a lovagod.- állt fel, még egy utolsót biccentett bátorításként majd kiment és egy perccel később Yoongi lépett be. Nagyot nyeltem majd felpattantam és elé léptem.
Hongbin szakította félbe párnacsatánk. - Végre.... Már az egész házat körbejártam, aztán végül csak ez a szoba maradt. - vett egy mély levegőt. - Na mindegy, bemehetsz, kész vagyunk! - bólintottam. Kimentem a szobából, majd be a sajátomba. Az ablaküvegből visszatükröződő képen egy csupa tollas pasas nézett vissza. De nem foglalkoztam vele. A szobám leírhatatlanul festett. - Ez gyönyörű lett Kookie. - csókoltam meg az előttem állót. Tollas csók volt.
- Köszönöm.- mosolyogtam bele a csókba.- Örülök ha tetszik.- öleltem meg majd elkezdtem leszedegetni róla a tollpelyheket. - Talán jobban járok ha meg sem kérdezem, hogy mitől vagy ilyen.- kuncogtam.- Gyere együnk. Sütöttem neked sütit. És van a csokinkból is.- lóbáltam előtte a tábla édességet.- Sőt! Pezsgőnk is van.- mosolyogtam rá.
Elmosolyodtam rajta. Csak néztem, ahogy szerencsétlen próbálja kinyitni a pezsgőt. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy neki talán nem kéne még alkohol tartalmú folyadékot innia. Mögé léptem s átkaroltam derekát. - Te egyáltalán ihatsz alkoholt?
- Ne rontsd el a pillanatot Yoongi. Inkább segíts kinyitni.- nyomtam a kezébe a lehűtött pezsgősüveget. - Egy pohártól még semmi bajom sem lesz.- fordultam vele szembe és megsimogattam az arcát. Miután kibontotta, töltött mindkettőnknek és koccintottunk. - Nem kóstolod meg a sütit? Sokat szenvedtünk vele.- kuncogtam.
- Mit türelmetlenkedsz? - néztem rá kérdőn. - Fiatal még az este. - nevettem el magam. Arcára értetlen kifejezés ült, mire még nagyobb hahotázásban törtem ki.
- Mi ütött beléd, Yoongi?- pislogtam rá értetlenül. Nem tudtam, hogy miért kezdett el rajtam nevetni. Talán nem tetszik neki, amivel készültem? Biztos túl lányos meg minden... Jaj olyan béna vagyok... - Nem is tetszik...- motyogtam és szomorúan ültem le az ágy szélére
Abbahagytam a nevetést. - Tetszik, nyugi. - nyúltam álla alá, s felemeltem fejét. - De ha láttad volna a saját arckifejezésed, te is nevettél volna. - mondtam, majd egy puszit nyomtam arcára. - Gyere, együnk! - húztam fel ágyamról.
Szórakozik velem? Kinevet, utána meg úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Néha nehéz követni. - Tessék.- tettem elé a tányérra egy nagy szelet sütit. Én addig nem ettem, míg Suga meg nem kóstolta. Nagy szemekkel pislogva, kíváncsian vártam a véleményét a sütiről.
- Fifom. - mosolyogtam rá, majd mikor észrevettem, hogy ő nem eszik, szájába nyomtam egyet.
- Teleg? Ílik?- motyogtam teli szájjal, mire csak vigyorogva bólogatott. - Szuper!- nyeltem le a falatomat és én is elmosolyodtam. - És ma milyen napod volt?- fogtam meg a kezét és közelebb ültem hozzá. Nem akartam semmi különöset ma este, csak azt, hogy érezze, én törődöm vele és nagyon szeretem.
- Alvós. - feleltem egyetlen szóval.
- Akkor kipihented magad.- kuncogtam.- Kérsz még egy kis pezsgőt?- emeltem meg az üveget.
- Te hagyd abba az alkoholizálást, amúgy meg nem nagyon iszom pezsgőt. Bocsi. - mosolyodtam el bocsánatkérőn.
- Te ma mindent tönkre akarsz vágni?!- néztem rá szúrósan és csak azért is töltöttem magamnak egy teli pohárra és egybe legurítottam.
- Te részeg leszel, amit nem akarok, mert így rontjuk el az estét. Gyere! - húztam fel. Adtam neki egy pulcsit, ami kétszer akkora volt mint ő, de nem zavart, aranyos volt benne. Majd én is fölvettem egyet, s fölmentünk a tetőre.
Nem is leszek részeg... Jól bírom!- jelentettem ki de a valóság nem ezt mutatta. Kicsit megszédülve álltam fel és Suga-ba kapaszkodva követtem. - Milyen szép...- ámultam el a csillagokon.- Miért hoztál ide?- bújtam hozzá szorosan. Az előbb egy kicsit mérges voltam rá, amiért olyan furcsán viselkedett. Nem esett jól, mert sokat készültem. De hozzábújva, finom illatát ízlelve minden haragom elszállt. - Szeretlek...- szökött ki az aprócska szó belőlem.
- Mikor kiskoromban Nagyiék veszekedtek, mindig itt üldögéltem fent, míg csöndbe nem maradtak. Vagy épp csak spontán kijöttem este, és néztem a csillagokat. Ez a hely számomra a nyugalmat és az egyedüllétet jelenti. A szobámon kívül az egész házban itt töltöm a legtöbb időd. Volt, hogy nem mentem le, csak mikor már éheztem.
Csendben hallgattam a történetét. Nem gondoltam volna, hogy már régebben is ilyen rossz volt a helyzet a családjában. Meghatott és elgondolkodtatott a története. Viszont néhány nap múlva elmegyünk innen. Talán örökre. Minden más lesz majd ott. Kicsit félek. - Oh...- nyögtem ki magamból végül.- Sajnálom.- bújtam hozzá közel és megpusziltam.
- Semmi baj. - pusziltam hajába. - Nem te tehetsz erről, ez volt, ez marad, változtatni nem lehet rajta, de nem is akarok, mert akkor biztos, hogy nem lenném most itt velem. - mosolyogtam rá. - Akkor pedig nem szerethetnélek. - erre Ő elmosolyodott. - Szeretlek. - mormoltam hajába. Éreztem, hogy remeg, hisz neki hideg lehet itt kint. Óvatosan tenyerem, s melegségre gondoltam, majd Kookie felé irányítottam. Finoman, nehogy véletlenül is felgyulladjon a ruhája, vagy megégetné a gyors hőhullám.
Jól estek szavai. A hűvös, esti levegő ellenére felmelegítette a lelkemet. És a testemet? - Ezt te csinálod?- pislogtam rá, mikor hátamon lévő forró kezét megéreztem. Mosolyogva bólintott. - Köszönöm.- furtam fejem a nyakhajlatába és megpusziltam. Még egy darabig kint néztük a csillagokat, aztán bementünk. - De most már kóstolj meg mindent. Sokat szenvedtünk ezért Binnie-vel.- mosolyogtam rá.
Rendben. - ültem le. Kookie egy csomó mindent elém pakolt és csak néztem, hogy én ezekből, hogy fogok enni, ha már csak a látványától jól is laktam. Benyomtam vagy tíz szelet sütit egymás után és jól is laktam. – Olyan finomak, mint ahogy kinéznek. – dicsértem meg. – Viszont én jóllaktam, most te jössz.
Boldogan figyeltem, ahogy tüntette el szép ajkai között a falatokat. - Örülök, hogy ízlett.- vigyorodtam el. Én is ettem egy keveset, de az igaza megvallva nem voltam éhes. Valamiért volt bennem egy kis izgalom és idegesség, ezért egy falat sem ment le rendesen a torkomon. Miután végeztem, összepakoltam magunk után. Csak a pezsgőt és az üdítőket hagytam elől valamint a tábla csokit. - Ehhez még van kedved?- lóbáltam meg előtte az édességet mosolyogva. Leültem az ágy szélére és elkezdtem kibontani.
- Ahhoz a csokihoz bármikor. - mosolyogtam. - Figyelj, most megölhetsz ha akarsz, de elfelejtettem miért ezt a csokit esszük állandóan. - csak tesztelni akartam, de úgy tűnt bevette. - Bocsi szivem, én tényleg elfelejtettem.
- Huh?- nagy szemekkel pislogtam rá.- Elfelejtetted?- hajtottam le szomorúan, csalódottan a fejem. - Hát... Mikor... Beteg voltam, ezt hoztad nekem. Aztán én is ilyet vittem neked. És... ez lett a csokink.- magyaráztam halkan.
- Nyugi, csak teszteltelek. Ne higgy el mindig mindent. - pöcköltem orron. Ő hirtelen odakapta a kezét én pedig felnevettem. - Cuki vagy, mint mindig. - erre ő hirtelen elkapta rólam a tekintetét. - Nem kapok csokit? - néztem rá bűnbánó szemekkel.
