15. rész
A hirtelen átélt boldogságtól, gyönyörtől, azt sem tudtam hol állt a fejem. Suga-ra hagytam magam, aki kedves és finom mozdulatokkal tett rendbe, amiért elmondhatatlanul hálás voltam.
Fejem amint a puha párnához ért, és megéreztem magam mellett Yoongi selymes bőrét és finom illatát, azonnal elnyomott az álom.
Reggel lágy, édes cirógatásra ébredtem. Igaz, nem teljesen sikerült kipihennem az éjszakát de ez érdekelt a legkevésbé, mert Yoongi mellett ébredhettem. Az én egyetlenem keltett ragyogó mosolyával.
- Jó reggelt életem.- viszonoztam gesztusát és felé fordulva bújtam karjaiba.- Hogy aludtál?- pusziltam orra hegyére.
Felkuncogtam az érzés miatt.
- Tökéletesen aludtam. Te? - az, ahogy rám nézett, láttam, hogy azért ő még tudna aludni. - Gyere, menjünk le, mielőtt ma is ránk nyitna valaki. - szálltam ki az ágyból és felöltöztem.
- Csodásan. Olyan jó volt veled.- suttogtam elpirulva és egy gyors puszi után én is kimásztam az ágyból.
Felöltöztem én is, majd Yoongi-t kézen fogva indultunk meg reggelizni.
Nem érdekelt, hogy ki látja meg ki nem. Ez az egész hercehurca miattunk van állítólag. Évekig vártak arra, hogy megjelenjünk és szerelembe essünk. Akkor miért ne foghatnám a pasim kezét...?
Bár nem pihentem ki magam 100 %-osan, a boldogságom minden fáradalmat elűzött. És ezt a többiek is észrevették.
- Szép reggelt!- köszöntem vidáman az asztalnál ülőknek.
- Ejj mi ez a jó kedv?- húzta ki a székem Hongbin, hogy leülhessek.
- Szép az idő, szép a pasim, Te is szép vagy hyung.- vigyorogtam rá.
Az egész napom feldobta, ahogy hallottam, mit mond a mellettem ülő. Még az sem rontotta el a kedvem, mikor megláttam mekkorára van dagadva Minwoo arca. Kellett neki rám másznia. De legalább egyet megtanult, Velem ne kezdjen ki a szerencsétlenje. Mikor DongWoon meglátta fia arcát elszörnyedve nézett rá, de hirtelen hozzám fordult. - Tökéletesen aludtam. Te? - az, ahogy rám nézett, láttam, hogy azért ő még tudna aludni. - Gyere, menjünk le, mielőtt ma is ránk nyitna valaki. - szálltam ki az ágyból és felöltöztem.
- Csodásan. Olyan jó volt veled.- suttogtam elpirulva és egy gyors puszi után én is kimásztam az ágyból.
Felöltöztem én is, majd Yoongi-t kézen fogva indultunk meg reggelizni.
Nem érdekelt, hogy ki látja meg ki nem. Ez az egész hercehurca miattunk van állítólag. Évekig vártak arra, hogy megjelenjünk és szerelembe essünk. Akkor miért ne foghatnám a pasim kezét...?
Bár nem pihentem ki magam 100 %-osan, a boldogságom minden fáradalmat elűzött. És ezt a többiek is észrevették.
- Szép reggelt!- köszöntem vidáman az asztalnál ülőknek.
- Ejj mi ez a jó kedv?- húzta ki a székem Hongbin, hogy leülhessek.
- Szép az idő, szép a pasim, Te is szép vagy hyung.- vigyorogtam rá.
- Elvétetted tegnap a zsákot? - először nem tudtam mire céloz, aztán leesett. Megfordult a fejemben, hogy elárulom a tegnap történteket, de végül meggondoltam magam és falaztam annak az idiótának.
- Igen. Meg kéne tanulnod a szabályokat, haver. - mivel a kedves mosoly ma reggel mellettem állt, könnyedén mosolyogtam felé. Megreggeliztünk és indultunk is gyakorolni. Átvettük még egyszer a tegnap tanultakat, majd jöhettek az újak. Ha a tegnapi leizzasztott minket, akkor ma vessenek inkább minket vulkánba. Elvégre a láva és a parázs is a Tűzhöz tartozik, nem?
Nem is tűnt fel társunk fájdalma, míg Dongwoon hyung rá nem kérdezett. Furcsa mód nem tudtam Minwoo iránt sajnálatot érezni. Csak büszke voltam az én egyetlenem erejére.
- Vigyázz magadra, szerelmem.- csókoltam meg búcsúzóul Yoongi-t az asztaltól felállva.- Délután találkozunk.
A nap hosszan és fárasztóan telt. Dél körül nagybátyámnak dolga akadt így egy órára magunkra hagyott Hongbin-nal, hogy addig gyakoroljuk az addig tanultakat.
- Felség... gyakorolni kellene...- szólt rám már sokadjára társam a kút szélén ülve.
Nem hallgattam rá. Boldog voltam ezért nem tudtam megállni, hogy ne vezessem ezt le valamin játszadozva. A csobogó víz sugaraiból párat elirányítottam, összefontam, fellőttem s néhánnyal Binnie-t is betaláltam.
- Hé csurom víz leszek!- pattant fel a helyéről.
- Gyere, játssz Te is.- kacagtam.
- Nem lehet. Nagy bajban leszünk. Gyakorolni kellene.
- Gonosz!- lőttem a képébe egy adag vizet.
Én jól elszórakoztam, Hongbin már annyira nem. Főleg, mikor Heechul megjelent és Őt szidta meg helyettem. Akkor egy kicsit rosszul éreztem magam.
- Huh... jó volt ez a nap.
- Már akinek...- kullogott mellettem Hongbin, mikor végeztünk.
- Pihenj egyet. Holnap jobb lesz.- veregettem hátba.
- Te pedig ne aludj egy szemhunyásnyit se. Legalább akkor nyugtom lesz holnap.- sóhajtott.
- Én is szeretlek, Hyung.- öleltem meg, majd a szobámba indultam.
Út közben viszont olyan emberrel futottam össze, akivel igazán nem akartam...
- Jungkookie...- duruzsolta a nevem.
- Húzz a francba.- kerültem volna ki de a karomnál fogva visszatartott.
- Nem volt szép tegnap csak úgy rám hívni a bácsikádat.
- Nem volt szép csak úgy kikezdeni velem. Engedj el Kyungsoo.
- Ejj mit látnak szemeim...- hallottam meg magam mögül az ismerős hangot.- Ne ellenkezz kölyök. Csak add meg magad. Már úgyis mindegy.
- Dehogy mindegy... ha nem hagyjátok abba szólok Suga-nak. Te kapsz egy szép monoklit, neked meg a másik szemedet is lilára festi de készakarva.- morogtam.
- De felvágták a nyelved.- szorította meg erősen a karomat D.O.
- Nem félek tőletek, nehogy azt higgyétek. Ugyan olyan rangban vagyunk, semmivel sem vagytok többek.- sziszegtem.- Csak hülye és mocskos játékot akartok velem űzni, mert annyira unatkoztok. Most épp mivel akarsz levenni a lábamról? Hogy a halott nagyanyád utolsó kívánsága azt volt, hogy megdugj?- morogtam Kyungsoo-ra.- Pedig már majdnem elhittem tegnap a mesét.- sóhajtottam.
- De a kertet tényleg én csináltam apával.- tette hozzá.
- Nem érdekel.- rántottam el a karom.- Hagyjatok békén vagy komolyan beköplek titeket a szüleiteknél.- gyenge fenyegetésnek hangozhat de ebben a világban hatásos.- Nem vagyunk erre vevők. Sem én sem Yoongi nem veszünk ebben részt.
- Oh valóban? Tegnap nem ezt nyögte alattam.- nézett mélyen a szemembe Minwoo.
- Mivan?!
- Jah hát kicsit eljátszottunk, míg te odavoltál... neki nagyon is tetszett. Na nem mondom, érti a dolgát...- kuncogott.
- Hazudsz!- vágtam rá.
- Én ugyan nem... de ha akarod kérdezd meg tőle.
- Nem hiszek neked. Nem. Ő nem ilyen.- tiltakoztam hevesen.- Tegnap... Ő velem...- csuklott el a hangom.
- Ne vedd annyira magadra.- tette a kezét a vállamra Minwoo.- Ez csak játék volt. Téged szeret, csak kipróbálta magát mással is. Az nem baj. Te is nyugodtan együtt lehetsz Kyungsoo-val. Nem jelent majd semmit.
- Bolondok vagytok.- rángattam le magamról kezeiket és dühtől felspanolva rohantam a szobánkig.
Nem tudom, miért hagytam, hogy Minwoo és Kyungsoo szavai megmérgezzenek és megingassák a bizalmam Yoongi-ban. Egyszerűen csak hirtelen jeges fájdalmat éreztem és csalódottságot.
- Magyarázatot követelek!- rontottam be a szobába.- Mégis mi a péksüteményt csináltál Te Minwoo-val?- szegeztem a kérdést könnyes nagy szemekkel, egyenesen Yoongi-nak. Nem is vettem észre, mikor kezdtek el folyni a sós cseppek...
- Miért, mit mondott? - csak dadogott, nekem pedig kezdett nagyon elfogyni a türelmem. Mikor végre elmondta, azt sem tudtam, mit csinálok, csak Ravi-ért kiáltottam, aki pillanatokon belül mellettem is volt.
- Hívd ide MinWoo-t és mond meg neki, hogy igaza volt. Oh, és a drága Segítője is jöhet. – eközben végig Kookkie szemébe néztem. – Ha így akarsz játszani, akkor játszunk. – vicsorogtam magam elé. – Menj át a szobádba és ki ne gyere! – meg sem mozdult. – A rohadt életbe, JungKook! – nem foglalkoztam vele, felvettem és a szobájába vittem. – Itt maradsz! – hangom ellentmondást nem tűrő volt. MinWoo most nagyon felhúzott. A kandallón, ha nem vett volna vasrács, biztos, hogy továbbterjedt volna a tűz.
- Megjöttünk! – kiabált WonShik, én pedig Őt és a másik Segítőt megkerülve egyből rávetettem magam Woo-ra.
- Hello, Édes. – szűrtem a fogaim között. – Hogy merted?! Hmm? Kérsz egy másikat is?!
- En-gedd el! – morgott MinHyuk, de barátom egy pillanat múlva már a padlóra is küldte és ekkor támadt egy ötletem.
- APA! DONGWOON BÁCSI!!. – kiáltottam el magam. Egy óriási széllökés, és mögöttem állt mindkettő. – Köszönöm a gyorsaságot. DongWoon bácsi, kérlek, köss egy rohadt nyakörvet a fiadra, mert kap még egyet. – értetlenül meredt rám. – Ha még egyszer azt hazudja, hogy együtt voltam vele, eltöröm kezét, lábát.
- MinWoo, igaz ez?! – szemei hurrikánokat szórtak és kint is látszottak hangulata jelei. A kis lókötő fülét farkát behúzva kúszott apja háta mögé. Aztán el is tűntek.
- És én mire kellettem?
- Passz. – gondolkoztam el, majd apa is eltűnt.
- JungKook?! – szólítottam meg félve.
- Vigyázz magadra, szerelmem.- csókoltam meg búcsúzóul Yoongi-t az asztaltól felállva.- Délután találkozunk.
A nap hosszan és fárasztóan telt. Dél körül nagybátyámnak dolga akadt így egy órára magunkra hagyott Hongbin-nal, hogy addig gyakoroljuk az addig tanultakat.
- Felség... gyakorolni kellene...- szólt rám már sokadjára társam a kút szélén ülve.
Nem hallgattam rá. Boldog voltam ezért nem tudtam megállni, hogy ne vezessem ezt le valamin játszadozva. A csobogó víz sugaraiból párat elirányítottam, összefontam, fellőttem s néhánnyal Binnie-t is betaláltam.
- Hé csurom víz leszek!- pattant fel a helyéről.
- Gyere, játssz Te is.- kacagtam.
- Nem lehet. Nagy bajban leszünk. Gyakorolni kellene.
- Gonosz!- lőttem a képébe egy adag vizet.
Én jól elszórakoztam, Hongbin már annyira nem. Főleg, mikor Heechul megjelent és Őt szidta meg helyettem. Akkor egy kicsit rosszul éreztem magam.
- Huh... jó volt ez a nap.
- Már akinek...- kullogott mellettem Hongbin, mikor végeztünk.
- Pihenj egyet. Holnap jobb lesz.- veregettem hátba.
- Te pedig ne aludj egy szemhunyásnyit se. Legalább akkor nyugtom lesz holnap.- sóhajtott.
- Én is szeretlek, Hyung.- öleltem meg, majd a szobámba indultam.
Út közben viszont olyan emberrel futottam össze, akivel igazán nem akartam...
- Jungkookie...- duruzsolta a nevem.
- Húzz a francba.- kerültem volna ki de a karomnál fogva visszatartott.
- Nem volt szép tegnap csak úgy rám hívni a bácsikádat.
- Nem volt szép csak úgy kikezdeni velem. Engedj el Kyungsoo.
- Ejj mit látnak szemeim...- hallottam meg magam mögül az ismerős hangot.- Ne ellenkezz kölyök. Csak add meg magad. Már úgyis mindegy.
- Dehogy mindegy... ha nem hagyjátok abba szólok Suga-nak. Te kapsz egy szép monoklit, neked meg a másik szemedet is lilára festi de készakarva.- morogtam.
- De felvágták a nyelved.- szorította meg erősen a karomat D.O.
- Nem félek tőletek, nehogy azt higgyétek. Ugyan olyan rangban vagyunk, semmivel sem vagytok többek.- sziszegtem.- Csak hülye és mocskos játékot akartok velem űzni, mert annyira unatkoztok. Most épp mivel akarsz levenni a lábamról? Hogy a halott nagyanyád utolsó kívánsága azt volt, hogy megdugj?- morogtam Kyungsoo-ra.- Pedig már majdnem elhittem tegnap a mesét.- sóhajtottam.
- De a kertet tényleg én csináltam apával.- tette hozzá.
- Nem érdekel.- rántottam el a karom.- Hagyjatok békén vagy komolyan beköplek titeket a szüleiteknél.- gyenge fenyegetésnek hangozhat de ebben a világban hatásos.- Nem vagyunk erre vevők. Sem én sem Yoongi nem veszünk ebben részt.
- Oh valóban? Tegnap nem ezt nyögte alattam.- nézett mélyen a szemembe Minwoo.
- Mivan?!
- Jah hát kicsit eljátszottunk, míg te odavoltál... neki nagyon is tetszett. Na nem mondom, érti a dolgát...- kuncogott.
- Hazudsz!- vágtam rá.
- Én ugyan nem... de ha akarod kérdezd meg tőle.
- Nem hiszek neked. Nem. Ő nem ilyen.- tiltakoztam hevesen.- Tegnap... Ő velem...- csuklott el a hangom.
- Ne vedd annyira magadra.- tette a kezét a vállamra Minwoo.- Ez csak játék volt. Téged szeret, csak kipróbálta magát mással is. Az nem baj. Te is nyugodtan együtt lehetsz Kyungsoo-val. Nem jelent majd semmit.
- Bolondok vagytok.- rángattam le magamról kezeiket és dühtől felspanolva rohantam a szobánkig.
Nem tudom, miért hagytam, hogy Minwoo és Kyungsoo szavai megmérgezzenek és megingassák a bizalmam Yoongi-ban. Egyszerűen csak hirtelen jeges fájdalmat éreztem és csalódottságot.
- Magyarázatot követelek!- rontottam be a szobába.- Mégis mi a péksüteményt csináltál Te Minwoo-val?- szegeztem a kérdést könnyes nagy szemekkel, egyenesen Yoongi-nak. Nem is vettem észre, mikor kezdtek el folyni a sós cseppek...
- Miért, mit mondott? - csak dadogott, nekem pedig kezdett nagyon elfogyni a türelmem. Mikor végre elmondta, azt sem tudtam, mit csinálok, csak Ravi-ért kiáltottam, aki pillanatokon belül mellettem is volt.
- Hívd ide MinWoo-t és mond meg neki, hogy igaza volt. Oh, és a drága Segítője is jöhet. – eközben végig Kookkie szemébe néztem. – Ha így akarsz játszani, akkor játszunk. – vicsorogtam magam elé. – Menj át a szobádba és ki ne gyere! – meg sem mozdult. – A rohadt életbe, JungKook! – nem foglalkoztam vele, felvettem és a szobájába vittem. – Itt maradsz! – hangom ellentmondást nem tűrő volt. MinWoo most nagyon felhúzott. A kandallón, ha nem vett volna vasrács, biztos, hogy továbbterjedt volna a tűz.
- Megjöttünk! – kiabált WonShik, én pedig Őt és a másik Segítőt megkerülve egyből rávetettem magam Woo-ra.
- Hello, Édes. – szűrtem a fogaim között. – Hogy merted?! Hmm? Kérsz egy másikat is?!
- En-gedd el! – morgott MinHyuk, de barátom egy pillanat múlva már a padlóra is küldte és ekkor támadt egy ötletem.
- APA! DONGWOON BÁCSI!!. – kiáltottam el magam. Egy óriási széllökés, és mögöttem állt mindkettő. – Köszönöm a gyorsaságot. DongWoon bácsi, kérlek, köss egy rohadt nyakörvet a fiadra, mert kap még egyet. – értetlenül meredt rám. – Ha még egyszer azt hazudja, hogy együtt voltam vele, eltöröm kezét, lábát.
- MinWoo, igaz ez?! – szemei hurrikánokat szórtak és kint is látszottak hangulata jelei. A kis lókötő fülét farkát behúzva kúszott apja háta mögé. Aztán el is tűntek.
- És én mire kellettem?
- Passz. – gondolkoztam el, majd apa is eltűnt.
- JungKook?! – szólítottam meg félve.
Mi?! Most meg csak úgy ki akart küldeni? Oh hogyne, hogy a másik szobában ülve végighallgassam ahogy az ágyasát szeretgeti. Ez... megalázó. De nagyon.
Hiába ellenkeztem, pillanatok alatt átcipelt a szobámba és rám zárta az ajtót. Erősen próbálkoztam a kinyitásával de nem sikerült ezért csak elcsendesedve hallgattam, mi folyik a másik helyiségben.
Döbben álltam a falap előtt és hallgattam. Jéghideg könnyeim arcomat szántották, majd bőrömtől elválva jégcseppként értek földet. Kezeim ökölbe szorultak, torkomban a gombóc csak egyre növekedett, a mellkasom feszített és az ereimben a vér megfagyott.
Dühös voltam arra a két semmire kellőre, hogy becsaptak minket és kihasználták az érzelmeinket egymás iránt. Magamat pedig egyenesen gyűlöltem, amiért egy percig is elhittem egy szavukat is és kételkedtem Yoongi-ban. Szégyelltem magam és mérges voltam.
Mikor a másik szobában minden lecsendesedett, halkan hallottam, hogy Suga megszólított.
Legszívesebben csak bent maradtam volna és elsüllyedtem volna szégyenemben, de nem játszhattam a sértődött, durcis áldozatot, hisz én rontottam el.
Lassan az ajtóhoz lépve próbáltam meg kinyitni azt, ami végre engedett nekem. Csendben álltam Yoongi előtt, lehajtott fejjel.
Ahogy megállt előttem, tudtam, hogy menthetetlenül szégyelli magát.
- Honnét vetted, hogy képes lennék téged megcsalni? Főleg azok után, hogy tegnap este te elégtettél ki, és nem Ő. Igen, rám mászott, de utána meg is kapta a magáét. Az a szép monokli onnét van, nem a boksz miatt. – ekkor rá is rájött az igazság elmondhatnék. Elképedve hallgattam mit mesél. A kandalló tüze pedig az eddigieknél is jobban csapott ki.
- Annyira sajnálom.- sóhajtottam szomorúan.- Én nem tudom, miért hittem el egy szavukat is. Gonoszul megkörnyékeztek mindketten és be nem állt a szájuk.- csaptam a tenyerem homlokomra.
- A-azt mondta Minwoo, hogy vele csak kipróbáltad magad... erre majdnem meghasadt a szívem.- néztem fájdalmasan a szemeibe.- É-és utána arra biztatott, hogy én nyugodtan hagyjam magam Kyungsoo-nak.- nyeltem nagyot magyarázkodásom közben.
- Miért csinálják ezt velünk? Suga, hová mész?!- fogtam meg karját, mert elég nagy lendülettel indult meg kifelé.- Hagyd Őket, már nem lesz baj. Kérlek. Ők úgysem árthatnak nekünk.- igyekeztem meggyőzni.
- Jung. Még azt is leszarnám jelen pillanatban, ha azt mondtad volna, hogy terhes vagy, mert én most nagyon be akarom verni annak a buzinak a képét. Meg mert csókolni! – ahogy tenyere már arcomon volt, nyugodtság „folyt” szét bennem, azonnal lehűtve felhevült bőröm. Kezem dereka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. – Szeretlek. – suttogtam ajkaira, majd éhesen kaptam utánuk, de gyorsan el is váltam tőle. – Ígérd meg. hogy soha többé nem fogsz meghazudtolni. – támasztottam egymásnak homlokaink. – Kérlekh, kell, hogy legyen valami, amibe kapaszkodhatok ezután.
- MI?! Oké, terhes vagyok.- nyögtem ki, hátha ez megállítja.- Ez... rossz vicc volt. De ne verekedj kérlek. Attól nem lesz jobb.- simítottam tenyerem kipirult arcára.
- Megcsókolt de máshogy nem ért hozzám. Én... Te vagy nekem az első, a Tiéd mindenem.- vallottam be.- Szeretlek.- leheltem ajkaira.- És megígérem, hogy ezentúl nem kételkedem benned, vakon követlek bárhová mész, bármit mondasz. Jó lesz?- mosolyogtam rá, puha arcát simogatva, majd egy lágy csókkal pecsételtem meg ígéretemet.
Hiába ellenkeztem, pillanatok alatt átcipelt a szobámba és rám zárta az ajtót. Erősen próbálkoztam a kinyitásával de nem sikerült ezért csak elcsendesedve hallgattam, mi folyik a másik helyiségben.
Döbben álltam a falap előtt és hallgattam. Jéghideg könnyeim arcomat szántották, majd bőrömtől elválva jégcseppként értek földet. Kezeim ökölbe szorultak, torkomban a gombóc csak egyre növekedett, a mellkasom feszített és az ereimben a vér megfagyott.
Dühös voltam arra a két semmire kellőre, hogy becsaptak minket és kihasználták az érzelmeinket egymás iránt. Magamat pedig egyenesen gyűlöltem, amiért egy percig is elhittem egy szavukat is és kételkedtem Yoongi-ban. Szégyelltem magam és mérges voltam.
Mikor a másik szobában minden lecsendesedett, halkan hallottam, hogy Suga megszólított.
Legszívesebben csak bent maradtam volna és elsüllyedtem volna szégyenemben, de nem játszhattam a sértődött, durcis áldozatot, hisz én rontottam el.
Lassan az ajtóhoz lépve próbáltam meg kinyitni azt, ami végre engedett nekem. Csendben álltam Yoongi előtt, lehajtott fejjel.
Ahogy megállt előttem, tudtam, hogy menthetetlenül szégyelli magát.
- Honnét vetted, hogy képes lennék téged megcsalni? Főleg azok után, hogy tegnap este te elégtettél ki, és nem Ő. Igen, rám mászott, de utána meg is kapta a magáét. Az a szép monokli onnét van, nem a boksz miatt. – ekkor rá is rájött az igazság elmondhatnék. Elképedve hallgattam mit mesél. A kandalló tüze pedig az eddigieknél is jobban csapott ki.
- Annyira sajnálom.- sóhajtottam szomorúan.- Én nem tudom, miért hittem el egy szavukat is. Gonoszul megkörnyékeztek mindketten és be nem állt a szájuk.- csaptam a tenyerem homlokomra.
- A-azt mondta Minwoo, hogy vele csak kipróbáltad magad... erre majdnem meghasadt a szívem.- néztem fájdalmasan a szemeibe.- É-és utána arra biztatott, hogy én nyugodtan hagyjam magam Kyungsoo-nak.- nyeltem nagyot magyarázkodásom közben.
- Miért csinálják ezt velünk? Suga, hová mész?!- fogtam meg karját, mert elég nagy lendülettel indult meg kifelé.- Hagyd Őket, már nem lesz baj. Kérlek. Ők úgysem árthatnak nekünk.- igyekeztem meggyőzni.
- Jung. Még azt is leszarnám jelen pillanatban, ha azt mondtad volna, hogy terhes vagy, mert én most nagyon be akarom verni annak a buzinak a képét. Meg mert csókolni! – ahogy tenyere már arcomon volt, nyugodtság „folyt” szét bennem, azonnal lehűtve felhevült bőröm. Kezem dereka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. – Szeretlek. – suttogtam ajkaira, majd éhesen kaptam utánuk, de gyorsan el is váltam tőle. – Ígérd meg. hogy soha többé nem fogsz meghazudtolni. – támasztottam egymásnak homlokaink. – Kérlekh, kell, hogy legyen valami, amibe kapaszkodhatok ezután.
- MI?! Oké, terhes vagyok.- nyögtem ki, hátha ez megállítja.- Ez... rossz vicc volt. De ne verekedj kérlek. Attól nem lesz jobb.- simítottam tenyerem kipirult arcára.
- Megcsókolt de máshogy nem ért hozzám. Én... Te vagy nekem az első, a Tiéd mindenem.- vallottam be.- Szeretlek.- leheltem ajkaira.- És megígérem, hogy ezentúl nem kételkedem benned, vakon követlek bárhová mész, bármit mondasz. Jó lesz?- mosolyogtam rá, puha arcát simogatva, majd egy lágy csókkal pecsételtem meg ígéretemet.
Amint ajkaink összeértek visszafelé kezdtem tolni a szobánkba. Becsaptam magam mögött az ajtót és nekinyomtam. Ujjait hajamba fúrta. Egyik lábát felemeltem és megtartottam, míg a másikat hagytam az ajtónak nyomódni. Ahogy újra egymásnak feszültünk, újra a tegnap esti dolgok kezdtek a fejemben játszadozni. Elváltam tőle és végignéztem tökéletes testén. Beharapott ajkakkal figyelt engem, hogy mi lesz a következő lépésem. Egy pillanatra nem figyelt rám, ezt kihasználva tapadtam ajkaira újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése