Húsvétra

Kellemes utó-húsvétot mindenkinek, aki még emlékszik erre szerepezésre ❤❧💛

- Még egyet! - intett a csaposnak a platinaszőke fiú. Az isten sem tudja már, mikor is volt józan utoljára. Talán, mikor a lány, akit szeret, kidobta. Azóta ki sem tette a lábát a bárból. A csapos csak sorra önti neki az erősebbnél erősebb italokat, s már szánakozva nézi a nála biztosan idősebb fiút, de már neki is elege van.
- Haver, eleget ittál már, nincs több. Egy hete csak itt szarozol, ma szépen hazajössz velem . - mondta a fekete hajú, cirka 185 cm magas srác. Lazán a vállára csapta a konyharuháját és kiugrott a pult mögül. Nagy nehezen kitámolygott vele az autójáig és a hátsó ülésre fektette az eszméletlen fiút



- Jeongguk! - szelte át a házát egy karakteres hang. Az említett csak elmosolyodott és a fejére húzta a takarót, szorosan összezárt szemekkel. Tudta, hogy most nem menekülhet. Talán túl messze ment. Talán mégsem kellett volna eltennie a hyung-ja cigarettáját. De hát utálta, hogy a fiú azzal mérgezi magát. Legszívesebben sírna, mikor megérzi a füstszakot a fiú ruháin és felpofozná, mikor előtte gyújt rá.  Hirtelen a takaró, amely védelmet nyújtott számára, eltűnt. Tudta, itt a vég. - Hol van? - Ő azonban még mindig nem mondott semmit. - Bazd meg, akkor megkeresem! -mondta ingerülten és a matracba rúgott.
- Kérlek, ne. - nyögte a fiatalabbik, magzat pózba zsugorodva össze. - Csak ne gyújts rá. - hirtelen düh áradt szét benne, pedig eddig rettegett, hogy egyszer őt is elérik a fiú kitörései, de most nem érdekelte.
               Csak teltek az órák és a két fiú minden létező dolgot egymás fejéhez vágott, mind szavakban, mind tettekkel. Annyi év, megannyi beforratlan seb, s az időzített bomba ideje lejárt. A ház romokban hevert. A verekedés abbamaradt, s helyét átvette a vágy. Oly' szenvedéllyel estek egymásnak, mint ahogy pár perce még egymást püfölték, Nem foglalkoztak semmivel, csak a pillanat volt nekik.  Egy pillanat, amely megváltoztatja a jövőjük.

Írói megjegyzés;

Igen, tudjuk, egy éve nem volt kint új rész, ezt sajnos megmagyarázni nem nagyon lehet. Elfoglaltak voltunk mind a ketten, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettük, vagy abbahagytuk úgy, hogy nincs lezárva a történet. 

Nem ígérhetünk mindent előre, de mint látjátok, a blog maga is változtatásokon megy át jelenleg, szóval az, aki még bírja, az kérjük szépen várjon, nem lesz hiába.

Shin/