17. rész

17. rész

Először ellenkezni akartam, mert nem éreztem magam már különösebben fáradtnak a kevés alvás és korai kelés ellenére sem. Viszont Yoongi kedvességének, gyengéd szavainak és lágy győzködésének nem tudtam ellenállni, engedelmesen hajtottam fejem az ölébe. Kényelmesen elhelyezkedve hunytam le pilláimat és legnagyobb meglepetésemre szinte azonnal álomba is zuhantam. De még milyen álomba! A legszebbe, amit valaha is képzelhettem, abba, amiből reggel olyan csúnyán felzargattak. Pontosan ott folytatódott, ahol abbamaradt. Időérzékem megszűnt, teljesen átadtam testem a pihenésnek, elmémet pedig az álomnak. Csak arra ébredtem meg, hogy szerelmem gyengéden rázogatja vállamat és halk szavaival ébresztget. Megérkeztünk. Felülve a helyemen, megnyújtóztattam elgémberedett tagjaimat, magamba fojtottam egy ásítást és arcomat megdörzsölve igyekeztem visszatérni a valóságba. Hajamon is igazítottam egy keveset, majd cuccaimat megfogva álltam fel helyemről.
 - Olyan szépet álmodtam.- kuncogtam Suga fülébe.- Köszönöm.- pusziltam meg az arcát hálám jeléül, hogy egész útra kibéreltem magamnak párnának. Halványan elmosolyodott gesztusomra de többre nem is méltatott. Láttam arcán a kemény vonásokat, szemében a kínlódást és ridegséget. Nem hibáztattam, hisz elképzelni sem tudom, mit élhetett át a "szülei" miatt és emiatt az egész felfordulás végett. Belül, mélyen tudtam, hogy mennyire nem akarta Ő ezt az egész hazautazást, nem akart a régi emlékeivel szembesülni, egyszerűen csak el akarta felejteni a múltját. Csak sajnos ez nem ilyen egyszerű. És tudom, hogy én tettem rá neki ezzel az egésszel a legnagyobb lapáttal... De... kárpótolni fogom. Izgatottan hagytam el a busz utasterét és csillogó szemekkel álltam meg a házunk előtt. Igaz, voltak kisebb összezörrenések a szüleim és köztem, viszont én nagyon szerettem Őket és már rettentően hiányoztak.
- Nos, gyerekek a hétvégére mindenki szabad. Lehet bármit, de csak ésszel! Vasárnap este ugyan itt találkozunk és indulunk vissza.- közölte velünk a fontos tudnivalókat a Nagyi. Mindenki bólintott, ezzel jelt adva a megértésünknek, majd a cuccokkal a házba cipekedtek. Nagyi ment elől a kulcsokkal, mögötte csendesen Hongbin ballagott, leghátul pedig a két jómadár viháncolt.
- Szabad?- pislogtam nagy szemekkel Yoongi felé, engedélyt kérve, hogy hazamehessek. Elnézően mosolygott rám és egy aprót bólintott. - Vigyázz magadra, este átjövök majd.- húztam ajkaimat vidám görbületre és megpusziltam Yoongi-t.- Szeretlek.- ejtettem ki izgatottan a szavakat és hátat fordítva páromnak siettem haza, hogy meglephessem a szüleimet.

Őszintén és tiszta lelkiismerettel mondhatom azt, hogy semmi kedvem sincs itt lenni. Rosszul vagyok ennek a helynek a gondolatától is. Azonban sajnos muszáj és bármennyire is lennék a nagynéném házában. Nem tehetem. Nem szúrhatok ki ennyire a saját nagymamámmal. Én naiv! Komolyan azt hittem, hogy jobb lesz ha belépek a házba? Ja várj! Nem, nem gondoltam ilyenre, maximum egy icipici hang a szívem legeldugottabb részén. Beléptem és megfordult a világ körülöttem. A szívem őrült módon kezdett el kalapálni, levegőért kaptam. Felrohantam a szobámba és összeszedtem azokat a cuccokat, amikre szükségem lesz amíg "itt" vagyok.
 - Vigyázz az öcsémre! - figyelmeztettem Ravit majd olyan gyorsan tűntem el a házból és a környékéről amilyen gyorsan csak lehetett. Fogalmam sincs, hánnyal mehettem, de még mindig lassúnak tűnt. Azonban amint az eldugott, csendes, forgalommentes útra hajtottam minden kitisztult. Újra rendesen kaptam levegőt, nem szorult el a torkom, a szívem is megtalálta a normális ütemét.

- Halihó!- léptem be a lakásba, mire nagy robaj ütötte meg a fülem a konyhából és hirtelen édesanyám szaladt elém. 
- Jungkook! Kisfiam!- méregetett teljesen elcsodálkozva.- Hogy hogy itt vagy? Miért nem szóltál, hogy jössz? És és... meddig maradsz?- bombázott kérdéseivel teljesen bezsongva anyu. 
- Meg akartalak lepni titeket. Látom, sikerült.- kuncogtam el magam.- A hétvégére jöttünk haza csak. A többiek a szomszédban vannak.- biccentettem fejemmel az irányukba.
- Apa merre van?- érdeklődtem kíváncsian. 
- Dolgozik. Kicsit később jön. Gyere, pakolj le, kisfiam.- fogta meg a karom és a nappaliba húzott. Leaggatta rólam a csomagjaimat, lesegítette a kabátomat és a kanapéra ültetett. - Nem kérsz valamit? Nem vagy éhes? Épp az ebédet készítettem.- ugrált teljesen körbe. 
- Hé anyu. Nyugi!- fogtam meg a karját és lehúztam magam mellé a kanapéra s megöleltem.- Hiányoztál.- motyogtam nyakába, fátyolos szemeimet erősen összezárva. Miután mindketten megnyugodtunk, a konyhába vonultunk át, hogy együtt befejezhessük az ebédet, s mire készen lettünk vele, apa is hazaért a munkából. 
- Fiam!- lepődött meg Ő is elég rendesen. Kitoltam a székem és szó szerint a karjaiba szaladtam. 
- Apu!- borultam nyakába és ahogy az erőm engedte, úgy szorítottam magamhoz. 
- Jól vagy, fiam? Minden rendben megy veled?- tolt el magától, hogy jobban szemügyre vehessen, nem változott-e rajtam valami teljesen meg. 
- Jól vagyok igen. A hétvégére hazaengedtek.- mosolyogtam rá.- Gyere apa, együnk.- húztam az asztalhoz. Ebéd közben sokat kérdeztek szüleim, szinte az egész eddig távol töltött két hónapom minden pillanatára kíváncsiak voltak. Én pedig csak meséltem. Mindent elmondtam nekik. A kezdeti nehézségeinket, a konfliktust a másik két Elem szülöttével, a boldog pillanatokat az én Yoongi-mmal, a sok gyakorlást és fárasztó edzéseinket és a vizsgánkat. Azt is elmondtam, hogy az a bizonyos misztikus szertartás izé még vár ránk, de megnyugtattak, hogy nem kell izgulnom és idegeskednem semmi miatt. Végül is jó hangulatban beszélgettünk s a végén az is kiderült, hogy igazából mindent tudtak rólunk a szüleink, mivel Heechul bácsi folyamatos jelentést adott nekik. Persze csak azért, mert kikönyörögték maguknak... Ezért aztán megérte annyit járatnom a számat... Ebéd után egy kicsit ledőltem a szobámban. Furcsa volt. Több okból is. Ennyi idő után különös érzés befeküdni a valaha volt ágyadba. Olyan, mint egy ismerős idegen. Valamint nagyon hiányoltam magam mellől Suga-t is, megszoktam, hogy vele alszom. Délután ébredtem fel a kis pihenőmből, s amint válalható formába ráztam magam, átmentem a szomszédba. Megígértem Yoongi-nak.

A házba lépve először fel sem tűnt a változás, aztán mikor a konyhába mentem jöttem rá, hogy valami nincs rendben a házzal. A régi korhadt fabútorok helyén vadi új, a méz barna falak helyett elefántcsont fehérek voltak, ami jobban illett a sötétbarna bútorzathoz. A hűtőn egy cetli volt az én nevemmel. " Üdv itthon, Fiam! Remélem tetszik! Apa " elmosolyodtam a tudaton, hogy ezt mind csak miattam csináltatta és hogy tudta hogy itt fogok kikötni. Az egész házat rendbe rakták. Mindenhol a bézs, fehér, és a kék uralkodott. A kertbe lépve nem hittem a szememnek. A sírt is... Leborultam a márványemlék mellé és dőltek belőlem a szavak. Csak meséltem és meséltem, miközben a fűz, mintha válaszolna, gyengéden bőrömhöz ért. Elmeséltem, hogy a szüleim nem is a szüleim, bár ezt Ő biztos tudta, hogy Kookie milyen aranyos, bár volt köztünk vita, mégis kitartottunk eddig és ha most itt lenne, mennyivel jobb lenne, de neki most a családja a fontosabb, amit teljesen megértek és tisztelek. Arról is meséltem, hogy Hoseok milyen egy pimasz kölyök, de azért imádom. Észre sem vettem, mikor besötétedett, csak, hogy hűvösödik a levegő, így befelé vettem az irányt.

Kopogás nélkül nyitottam be a házba, hisz már nem kellett félnem, hogy olyan emberrel találkozom, aki nem lát szívesen és ezért kidob. De bár kopogtam volna... A nappaliba betoppanva egy meglehetősen intim kép tárult elém. Hoseok a kanapén feküdt felső nélkül, kéjesen sóhajtozva, míg derekán Wonshik ücsörgött és a mellkasára hajolva lepte be forró csókjaival. 
- Hupsz!- csúszott ki ajkaimon halkan a meglepettség hangja. 
- Jungkook!- nyíltak tányér nagyságúra Ravi szemei és felkapva a földről a pólóját, gyorsan eltakarta kidolgozott testét. - Ne haragudjatok csak Yoongi-hoz jöttem.- takartam el a szemem és inkább megindultam az emelet felé. 
- Nincs itthon. Amint hazaértünk, elviharzott.- állított meg Hoseok hangja. 
- Oh... értem. Oké. Köszi. És bocsi.- szaladtam ki a házból teljesen zavarban. Annyira lesokkolt az elém tárult képek sorozata, hogy egyszerűen hirtelen azt sem tudtam, mit keresek a szomszéd udvarban. Pár perc ácsorgás után végül eszembe jutott, hogy Yoongi-t keresem. Csak nem tudtam, hogy hol. Sorra vettem a lehetséges helyeket, ahova menekülhetett és a legvalószínűbbnek a nagynénje házát véltem, ezért ott kezdtem a keresést. Igaz, csak egyszer voltam ott, Suga-val, mikor elvitt oda a kocsijával, ezért nem nagyon tudtam merre kell menni, így megérzéseimre hagyatkoztam. Már lassan szürkülni kezdett, mikor megérkeztem a házhoz. Először bátortalanul kopogtattam, majd miután nem jött felelet, kicsit erősebben dörömböltem az ajtón.

Lusta léptekkel indultam meg az ajtó felé. Nem kicsit lepődtem meg, mikor a szerelmem állt a küszöbön. Lefagyva néztem, ahogy a fiú zilálva néz fel rám, mögötte a nap már lemenő félben volt, de még pont beragyogta Őt. Észre sem vettem, hogy szólít, annyira elbambultam a látványában. Arra figyeltem föl, hogy hosszú ujjaival karomhoz ér. 
- Bocsánat, gyere csak be. – kaptam le róla a tekintetem és próbáltam leplezni azt, hogy az előző kis ámulásom miatt enyhén vörös lehet a fejem. – Kérsz valamit inni, vagy enni? – törtem meg a közénk telepedett csöndet. Elé tettem egy bögre kakaót, meg egy zsömlét. Ő kérdőn nézett rám, azzal a tipikus; „Mikor volt időd vásárolni?” pillantással. Csak megvontam a vállam, majd valami hirtelen az eszembe jutott. - Hogy sikerült ide találnod? Talán Hoseok… - hirtelen kiköpte a kakaóját és céklavörös arccal nézett el másfelé. Érdeklődő tekintettel ültem le mellé, mire nagy levegőt vett és elkezdte mesélni, hogyan nyitott rá a legjobb barátomra meg a tesómra. Először elfogott az undor, hogy éppen abban a házban, azon a kanapén, de ami a legundorítóbb, hogy nem szobán estek egymásnak. Mi lett volna, ha a Nagyi nyit rájuk? Jujj… Aztán pedig felnevettem, ahogy elképzeltem ezt az egészet. Ravi és Seokkie döbbent, ijedt arcát, és Kookie-t, aki ég attól, hogy rájuk nyitott. Értetlen tekintettel meredt rám, amin csak még jobban hahotázni kezdtem. - Van pizsid, vagy valami váltásruhád, amit átveszel aludni? – a fejére csap, ezzel jelezve, hogy elfelejtette.- Sebaj, majd adok én.

Keztdem megijedni, hogy rossz helyen járok vagy esetleg Yoongival történt valami vagy nincs is itt, de szerencsére aztán sikerült ajtót nyitnia. Elég furcsán viselkedett, picit megijesztett de aztán amint behívott, ismét visszatért az én egyetlenem. A kajáról rendesen meg is feledkeztem, úgyhogy hálás voltam szerelmemnek, hogy helyettem is gondoskodott erről. Kérdése után igazán időt sem hagyott válaszolni, mert maga rájött a megoldásra. Muszáj voltam elmesélni, hogy végül is milyen kalandos úton jutottam el hozzá, ami eléggé zavarba hozott, főleg a kínos sztori után Yoongi nevetése. Miután elfogyasztottam a kis vacsorámat, a kanapén hátradőlve, összebújva tévéztünk Yoongival. Egészen sötétedésig kapcsolgattuk a készüléket, néha egy-egy műsornál megálltunk és végignéztük. - Kicsim...- simogattam Suga hasát, majd arcára és nyakára is hintettem pár puszit.- Késő van, feküdnünk kellene.- sóhajtottam.- Megmutatod merre van a szoba és a fürdő? Jó lenne egy kicsit felfrissülni alvás előtt.- kértem kedvesemtől.

- Te tudod. Na gyere! - húztam fel magammal. - Mi kell? Azt még én sem néztem mi van a szekrényben, hogy őszinte legyek. - vakartam meg kínomban a fülem tövét. - Bár ha nincs is tudok adni, hoztam magammal. - amint kinyitottam a szekrény ajtaját már meg sem lepődtem azon, hogy volt benne ruha. Azon viszont igen, hogy a páromnak is volt ruha. - Választhatsz, mit szeretnél fölvenni, mert az a stóc ruha ott rám fix, hogy kicsi. Neked viszont szerintem pont jó. - helyet cseréltünk, most én néztem, ahogy ő áll a szekrény elé és bőszen válogatni kezd a ruhák között. Tekintetem levándorolt a fenekéig ami miközben az egyik lábáról a másikra állt akaratlanul is kinyomott. Baromi formás segge van, az már biztos. Alsó ajkam beharapva dőltem hátra, hogy az ágyra térülhessek teljes súlyommal. Az ágy nagyot nyögve adta meg magát nekem.

Aigo ez a ház meglepően jó állapota ellenére is kísértetháznak tűnik. Vagy legalábbis sok rejtély övezi... A szekrény előtt álldogálva nézegettem a bent lévő ruhákat. - Szerinted egy póló meg egy gatya jó, nem?- beszéltem Sugahoz, de nem igazán válaszolt, így inkább csak magammal vittattam meg.- Nincs hideg a rövidujjúhoz meg rövid gatyához?- kértem tanácsot, szintén magamtól.- Vajon alsógatya hol van?-bújtam be még jobban a szekrénybe, szinte már csak a lábaim lógtak ki. Jó, ha Yoongin múlna, nem kéne felvennem semmit. Tudom jól. Hiszen azt is érzem, hogy tekintetével szinte felperzsel, annyira bámul. - Oké, én megvagyok.- fordultam meg egy ruhaköteggel a kezemben. - Megmutatod a fürdőt?- álltam meg Yoongi előt és enyhén oldalra döntött fejjel, mosolyogva érdeklődtem. Ma

- Persze. - álltam fel nagy nehezen a kényelmet nyújtó ágyról és megfogva a kezét vezettem ki a hálóból. Átvezettem a ház másik végébe, ahol a fürdőszoba volt. - Tessék, ez a fürdő. Ha valami kell még, kiálts és jövök. - mosolyogtam rá. Bármennyire is szeretnék vele lenni, annyira nem vagyok marha, hogy fürdés közben támadjam le szegény gyereket. Csak néztem, ahogy bemegy és bezárja maga mögött az ajtót, majd visszaindultam, hogy magamnak is keressek valamit aludni. Azonban csak álltam a bútor előtt, nem tudom, mi a frászban aludjak. Végül egy egérszürke ujjatlan és egy fekete melegítőnadrág mellett döntöttem. Ez a legegyszerűbb és a legkényelmesebb. Mikor kijött a fürdőből, egyből mentem utána, mert nem szeretek hideg vízben fürödni. Oké, felmelegíthetném magamnak ha arról van szó, de jelenleg mindenhez túl lusta vagyok. Ahogy megnyitottam a csapot egyből felordítottam. - Ez hideeeeeeeeg~!!! - ugrottam ki a zuhanyzóból. Nem tudom mit vártam, hogy Junggie után jöttem, de akkor is baromi hideg volt! - Én is szeretlek! - kiáltottam ki, miközben elfordítottam a zuhanycsapot. Amint végeztem és a szobába értem egy mukkot sem szólva feküdtem be szerelmem mellé. - Jóéjt! - pusziltam nyakába.

/Hayy~ :3

Bocsánatot szeretnénk kérni azért, hogy ilyen későn raktunk fel a 17. részt >-<"

Nem ígérünk előre semmit, de megpróbálunk a jövő hétre összehozni még egy részt. Ha nem sikerülne, mindenkinek Áldott Békés Húsvétot Kívánunk!

Ne (igen)! Még valami... Találtam yt-n egy SugaKook vidit, igaz rövid, de ez az én személyes ajándékom.

Shin :) /