1. rész

1. rész

JungKook

   Jeon JungKook vagyok, tizenhat éves. Szüleimmel úgy döntöttünk, hogy a fővárosba költözünk. Megtehettük, mivel egész jómódú a család.

   Izgatottan vágtam neki az útnak. Bár fájt, hogy a vidéki barátaimat ott kellett hagynom. Anyu biztatott ugyan, hogy ne adjam fel, mert biztos lesznek új barátaim. Állítólag a szomszédban van egy kedves fiú. Az osztályomra is azt mondták, hogy nem lesz problémás.

   Hát reménykedve ültem fel a repülőre. Este érkeztünk meg új otthonunkba. A cuccainkat másnap hozta utánunk a költöztető kocsi. A holnapi program szomszédolás... Remek. Kicsit félek...

YoonGi

   Min Yoon Gi, Min Suga vagyok, tizennyolc éves. Már régóta nem volt normális szomszédom. Mivel jómódú családból származom, ezért mindenki azt hiszi, hogy el vagyok kényeztetve, de ez nem igaz. Visszatérve a szomszédokra, úgy hallottam, hogy akik most költöznek ide, nagyon kedves család. Már várom, hogy megismerhessem őket, ahogy a szüleim is. Anyám istenien főz, így meghívta őket hozzánk holnapra vacsorára. Amitől egy kicsit félek. 

   Kiskoromban visszafogtak így még csak gimi harmadikba megyek. Szeretem a szabadidőm az edzőteremben tölteni, mivel bokszolok.

JungKook

   Ilyenkor jövök rá, hogy tiszta szégyen vagyok. Amikor idegeneknek kell bemutatkozni. Az még nem is baj ha velem egykorúak, inkább a felnőttek a problémásak. Nem csak az érdekli Őket, hogy mi a nevem, és a korom. A suli is... Ezért vagyok egy nagy szégyen.

   A vidéki iskolámban nagyon rosszul kezdtem a gimnáziumot. Első év első félévében megbuktattak. És ez év végén sem változott. A szüleim és én is tudtuk, hogy ez nagyrészt miattam van. Lusta vagyok mint a lajhár. És a barátokkal való lógást valahogy jobban kedveltem, mint a sulira való felkészülést. De komolyan? Ki nem?! Így a szüleim azt mondták, jót fog tenni egy kis környezetváltozás. Ezért nemcsak sulit váltottunk, hanem várost is. Nehogy még véletlenül is a barátaim kísértésébe essek...

   Szóval ezért lesz gáz átmenni az új szomszédékhoz. Félek, hogy a szüleim miattam, mert bukott szamár vagyok , kellemetlen helyzetbe fognak kerülni. Na meg a szomszéd sráctól is kicsit tartottam. Biztos ki fog gúnyolni...

   - Min gondolkozol Kookie? - ült le a nappali kanapéjára, édesanyám.

   - Áh semmin anyu. - simogattam meg a kezét nagyot sóhajtva.

   - Nagyon bánt, hogy eljöttünk? - tapintott a lényegre.

   - Egy kicsit - sóhajtottam ismét. - De túlélem - mosolyogtam rá, nyugtatásképp, nehogy megijedjen.

   - Ez remek hír! - viszonozta a gesztusom anyu. - Akkor készülj! - állt fel mellőlem és megfogta a vállam. - Nemsokára átmegyünk vacsorázni Mr. Min-ékhez. Pakold ki a dobozokból a legfontosabbakat amik még benne vannak. A többit majd holnap - mosolygott majd felment a saját szobájukba pakolni.

   Délelőtt már bejártam a házat. Szép kis kertünk van. Alapjába véve az egész füves, viszont egy kis virágos rész mégis díszíti. Van egy közepes medencénk is. Anyu pedig a telek végén egy kisebb konyhakertet szeretne berendezni magának. Imádja a növényeket. A tágas garázs apu kis otthona lesz majd. Megszállottja az autóknak. Szereti az apró kütyüket. Órákig tudja szerelgetni őket. Mérhetetlen türelme és hideg vére van ahhoz is és amúgy az élethez is.

   Miután kipakoltam az egyik ruhás dobozomat, kicsit megpihentem. Kiválasztottam, mit veszek fel estére majd elmentem zuhanyozni.

   Legközelebb már csak arra eszmélt fel, hogy a szomszéd házának az ajtajában állunk- természetesen én legelöl, anyu mögöttem kapaszkodott a vállamba és leghátul apa. A szívem majd kiugrott izgalmamban.

YoonGi

   Mikor vendégeket várunk, anyám egész nap a konyhában van, de nem panaszkodtatok, mert istenien főz. Várom az estét, hisz szeretek emberekkel ismerkedni és olyankor kicsit visszafogottabb vagyok, a szüleim szerint.

   Segítettem anyának a főzéssel, így gyorsabban elkészült és maradt ideje egy kicsit rendbe szednie magát. Apa kicsit csúszva ért haza, így csak átöltözött. Mire mi készen lettünk az étellel és a terítéssel, addigra már rég beesteledett. Gyorsan letusoltam, majd elöltöztem. Épp ekkor anyám kopogtatott az ajtómon.

   - Gyere!

   - Csak azt szerettem volna mondani, hogy köszönöm, hogy segítettél a főzéssel.

   - Tudod, hogy szívesen segítek - bólintott, nyomott egy puszit a fejemre és kiment. Csak nézem utána. - Aish.. Még mindig 10 évesként kezel.

   Aztán amíg nem csöngettek, addig néztem a plafon, már nagyon meg szeretném őket ismerni.

JungKook

   Apu egy üveg vörösbort szorongatott a kezében, anyu egy tál sütivel készült én pedig egy csokor virágot vittem Mrs. Min-nek.

   A csengetés után néhány másodperccel Mr. Min nyitott ajtót.

   - Isten hozott benneteket! - üdvözölt minket mosolyogva. - Gyertek beljebb - tárta szét karjait. - Drágám! Yoongi! Gyertek! Megjöttek! - kiabált fel az emeletre.

   Elsőre színpatikus volt. De még így is nagyon izgultam. Miután beljebb kerültünk, apu odaadta a bort.

   - Remélem passzolni fog a vacsorához - mondta bizakodóan.

   - Igen. Báránysült lesz. Pont egy kis vörösbor hiányzott - mosolygott kedvesen Mr. Min.

   - Szervusztok! - jött le a lépcsőn a fiatal asszony.

   - Fogadja ezt sok szeretettel - nyújtottam át a virágot .

   - Jaj de gyönyörű! Köszönöm. Berakom vázába.

   - Én egy kis sütit hoztam - mondta anyu.

YoonGi

   Csöngettek, apám kiáltott, hogy menjünk le. Előtte még gyorsan megnéztem, hogy is nézek ki. Elfelejtettem kihúzni a szemem! Gyorsan megkerestem a cerkát és kihúztam a szemem. Az eredmény... tökély. Lassan leslattyogtam a lépcsőn. 

    - Jó estét, a nevem Min Yoon Gi, de hívjanak csak Suga-nak - köszöntem illedelmesen és meghajoltam. Elővettem egy kedves mosolyt. Majd a vendégeink is bemutatkoztak. Kedves családnak néznek ki. 

   - És Suga, hányadikas vagy most? - kérdezte, Mrs. Jeon.

   - Tizenegyedikes és a maga fia Jungkook?

   - Ó, kedves, hogy érdeklődsz iránta! Ő még csak most elsős. Bár a tanulás hanyagolja. Neked milyenek a jegyeid?

   - Nekem? Jók. Nagyjából tanulnom se kell, mert mindenből színötösre állok - közben aztán anya meghozta a vacsorát.

   Apa pedig kinyitotta hozzá a bort. Töltött mindenkinek JungKookot és engem kivéve. Bár már én is ihatnék, de nem szeretem a bort. Talán a száraz az, amit megiszom,, de azt is nagyon ritkán. Mi ketten üdítőt kaptunk.

   - Arra, hogy jó szomszédaink lettek! - mondott köszöntőt apu.

   A vacsora után a nappaliba mentek beszélgetni a szüleink. Tudniillik, a szüleim úgy gondolják, hogy van, amiről minekünk még nem kell tudnunk.

JungKook

   A vacsora mennyei volt a család pedig tökéletes. Teljesen túl tökéletes. El sem hiszem. Nagyon kedvesek, tényleg nem lehet kifogásunk. De annyira elszégyelltem magam, hogy Suga kitűnő tanuló semmi tanulással, én meg bukdácsolok jobbra-balra... Hát ez van. Majd lehet, hogy az idei tanévtől más lesz.

   A szüleink a nappaliba vonultak el. Annyira féltem egyedül maradni Yoongi-val. Én olyan kicsinek és kevésnek éreztem magam hozzá képest. Megtestesült mintagyerek. Tökéletes stílus, aranyos arccal társítva és jó modor.

   Javasolta, hogy ameddig az ősök diskurálnak, menjünk fel a szobájába. Félve bár de megindultam utána. Amúgy sem vagyok az a nagyszájú valaki, kivéve ha a barátaimmal vagyok, csak akkor beszélek ha kell. Nem akartam beszarinak hatni előtte de sajnos a beszélőkémet elvágták. Ő kedvesen közeledett. Talán megértette, hogy az idegenekkel nehezen tudok bánni. De a vicces az, hogy mégis hamar feloldódtam a közelében. Csendesen mosolyogtam miközben magáról mesélt.

   - É-és mi a hobbid? - tettem fel neki végre az első kérdésem.

YoonGi

   Kicsit furcsa érzés, hogy folyamatosan csak a saját hangomat hallattam, hisz én voltam a vendéglátó. Bár láttam, hogy nem egy könnyen nyílós típusú fiú. Aztán hirtelen megkérdezte, mi a hobbim. 

   - Háát... leginkább a táncolás és az éneklés/rappelés de ha választani kéne akkor a második. Neked? - még sokat beszélgettünk, nevettünk, amikor lentről ajtócsapás és kiabálás hallatszott. Mikor lementünk, anyám szó szerint kidobta az ajtók JunKookot.

JungKook

   - Áúú... - fogtam  karom a kapu előtt. - Ezt miért kaptam? - fordultam a szüleimhez zavarodottan és kissé mérgesen.

   - Nem lényeg kisfiam. Gyere - szólta anyu és elmentünk haza.

   - Nem mondhatok sok mindent, fiam - kezdte apu otthon. - De arra az egyre megkérlek, hogy kerüld el jó messziről azt a házat és a benne élő embereket.

   - De apa?! Mi ez az egész? Tudni akarom! - álltam előttük a nappaliban karba tett kézzel.

   - Ne legyél türelmetlen. Ha itt lesz az ideje megtudod. Vannak dolgok, amikhez kicsik vagytok még.

   - De anyuuu! - toporzékoltam. - Az tuti nem véletlen, hogy egyik pillanatról a másikra megváltoznak kedvesből gorombába és csak úgy kihajítanak a házukból! Mi történt? Bántottak titeket? Rosszat mondtak vagy tettek? Vagy ti már ismertétek Őket? Vagy miii?

   - Nyugodj meg kisfiam... - simogatta meg a karom apa. - Majd később elmondjuk. Most menj pakolni. Holnap megyünk a suliba beiratkozni.

YoonGi

   - Anya mi volt ez az egész? Mielőtt felmentünk tök happy volt minden és most csak úgy kidobod szegény gyereket a házból? - a kályha megnyugtató tüze hirtelen lobbant egyet. 

   - Majd később elmagyarázzuk, most inkább nyugodj le, mert még felgyújtasz valamit.

   - Mi van? Hogy tudnék én bármit is felgyújtani? Na mindegy - felmentem a szobámba és azon gondolkoztam, min veszhettek össze ennyire.

   Elmentem letusolni és utána lefeküdtem. Csak a plafont néztem. Mikor végre megnéztem a telómon az időt hajnali egy óra harmincat mutatott.  Nagy nehezen sikerült elaludnom.

   Reggel úgy keltem, mint a mosott szar. Kikerestem a hangulatomhoz megfelelő öltözéket, kihúztam a szemem és lementem reggelizni. Szokás szerint egyedül. A kávé még meleg volt, úgyhogy nem volt szükségem mikróra. Mikor ezzel is végeztem, felkaptam a sulitatyóm és kimentem a házból. Épp csuktam az ajtót, amikor a szomszéd házból is kijöttek.

JungKook

   - Kérlek, kisfiam. Ezt az évet ne rontsd el - igazgatta anyu az egyenruhámat. - Én bízok benned, hogy menni fog.

   - Jaj anyu ne piszkálj - fordítottam el a fejem frusztráltan, és megláttam, hogy Yoongi is épp a suliba tart. Gyorsan intettem neki, mire Ő viszonozta a gesztusom.

   - Megmondtam, hogy kerüld el - szólt szigorúan apa.

   - É-én.... csak köszöntem.

   - Még azt sem. Most pedig gyere, szállj be - nyitotta ki a kocsi ajtaját.

   Hamar megérkeztünk a suliba. Annyira nem volt kedvem az egészhez. Csak üres fejjel bólogattam a kérdésekre, néha válaszoltam is. Csak azon kattogott az agyam, hogy tegnap vajon mi történhetett...

Ahogy elnéztem Suga is ebbe a suliba jött be a kapun. Ez az egy reményem volt. Miután a szüleim elmentek, meg akartam keresni és beszélni vele.

YoonGi

   Nagyon nincs kedvem ehhez a naphoz. Persze örülök, hogy találkozok végre a fiúkkal, de amióta csak ismerem őket, azóta tudom róluk, hogy egyszerre tönkre is teszik az életem. Mikor bementem a terembe, Ravi intett, hogy üljek mellé.

   - Hello - köszöntem.

   Mikor bejött az osztályfőnökünk üdvözöltük. Hirtelen kopogtak. Körbenéztem,de nem hiányzott senki az osztályból. A tanár behíva az újoncot, mikor bejött lefagytam.

   - JungKook? Te mit?! - azt mondta eltévedt. Ránéztem a tanár úrra ő csak bólintott. 

   - Gyere elkísérlek - invitáltam ki a tetemből.

JungKook

   - Te is ide jársz? - próbáltam oldani a hangulatot. Erre csak bólintott egyet.

   - É-és... N-nem tudod, h-hogy tegnap miért le-lettem kidobva? - kérdeztem pirulva. Annyira kínos volt... De nagyon tudni szerettem volna.

YoonGi

   - Ha én azt tudnám. Apámék nem mondták. Csak annyit mondtak, hogy nem mehetek a közeledbe - zavartan vakartam a tarkóm. - Nem értem a szüleim - mint kiderült neki is.ezt mondták.

   - Ó, majd elfelejtettem bocsánatot kérni anyám viselkedése miatt. Sajnálom - a teremhez vezető utat csöndben tettük meg. Mikor odaértünk az osztálya ajtajához megtorpant. Kicsit meglöktem. 

   - Aish... Menj már! - bólintott, majd bement a termébe, én pedig visszamentem az osztályomba.

JungKook

   Nagyon ideges voltam az új osztályom miatt. Mikor bementem, az új osztályfőnököm fogadott és a leendő osztályom. Kedvesek voltak és segítőkészek. De a gyomorgörcsöm így sem múlt el. Az első tanítási nap volt, így nem tanultunk csak a szokásos dolgokat intéztük. Könyvek, órarend, házirend stb... A táskám tele volt a friss könyveimmel. Remek, hogy hogy viszem haza? A szüleim dolgoznak, buszoznom vagy gyalogolnom kell... Majd megoldom...

   Az osztályban a helyemet az ablak felől jelölték ki. Egy fekete hajú, kicsit visszahúzódó fiú mellett ültem. Hongbin-nak hívják. Kedves nagyon. Kicsit hasonló a természete, mint nekem. De egész jól el tudtunk beszélgetni.

YoonGi

   Miután megkaptam a könyveimet, azon kezdtem gondolkodni, hogy mit csináljak délután, mert a fiúk ma nem érnek rá és a szüleim is késő este érnem haza. Miután vége lett a "tanítási" napnak és éppen szálltam volna be a kocsimba, mikor megláttam, hogy Kookie ott szenved a cuccaival és megy a buszmegálló közé.

   - Hé! JungKook elvigyelek? - Kook megfordult és hálálkodva nézett rám. Bólintott.

JungKook

   - Kö-köszönöm - mondtam halkan, mellette ülve a kocsiban.

   Olyan kínos volt, nem tudtam mit kezdeni magammal. De tényleg nagyon hálás voltam neki, hogy hazacipelte a fenekem, mert a sok tankönyv egyszerre... Talán neki kellene állnom valamit sportolni.

   - Te sportolsz valamit? - tettem fel hirtelen a kérdésem.

YoonGi

   - Bokszolok, de már gondolkoztam azon, hogy abba hagyjam - magamban azért hozzátettem, hogy ezért fél tőlem az egész évfolyam. Nem tudom miért, de valamit még mindig nem értek, hogy lehet ennyire aranyos fiú létére?

   Mikor megérkeztem a házuk elé kiszállt és még egyszer megköszönte, hogy elhoztam.

JungKook

    Ez nagyon menőn hangzik. És igazából Yoongi nagyon menő is. Jeles tanuló, jó sportoló, jó arc... Aish... Miért tiltanak tőle minden áron?

   A boksz az hozzám kicsit túl durva lenne... Majd ha lesz tesi óránk megkérdezem a tanárt, hogy milyen lehetőségek vannak. Lehet, hogy bevesznek a kosárcsapatba vagy ilyesmi...

   - Kö-köszönöm - hajoltam meg előtte mosolyogva, majd fogtam a dög nehéz cuccomat és elindultam a házunk kapuja felé.

YoonGi

   Mikor beálltam a garázsba egy nem várt személy állt előttem.

   - NAGYI?

   - Ő volt az a fiú akitől eltiltottak? - bólintottam és bementünk a háza. - Le se tagadhatnád, hogy az én unokám vagy! - a nagyim most komolyan megdicsért? 

   - Nem baszod le a fejem, mert nem szabadna vele lennem?

   - Dehogy! Én inkább csak örülök neki. Ha kell csak szólsz és én tartom a szám, hogy vele voltál.

   - Imádlak nagyi! - öleltem meg.

JungKook

   Mikor bementem a lakásba, lepakoltam a cuccaimat. Ettem gyorsan valamit, majd elkezdtem becsomagolni a cuccaimat. Sosem szoktam ilyet csinálni. Csak úgy magamtól bármiféle tanulással kapcsolatos dolgot csinálni... a könyveimet is mindig anyu kötötte be. De most se anyu se apu nem voltak sehol. Pedig a munkaidejük már lejárt.... Különös...

YoonGi

    Még sokat beszélgettem nagyival mire megjöttek anyáék a munkából. Nagyi tényleg egy szót nem szólt arról, hogy én vittem haza Kookie-t.

   Miután megvacsoráztunk, anyáék elmentek lefeküdni én meg futni. A futást nem mondtam JungKook-nak, mert nem mindig megyek el, csak akkor amikor úgy látom van rajtam egy kis felesleg.  Kb. egy órát futottam mikor úgy éreztem, hogy elég. Mikor hazaértem letusoltam és bedőltem az ágyamba aludni.